Érzésem szerint A Farm lesz 2020 egyik nagy durranása, éppen ezért semmiképp nem akartam lemaradni az olvasásáról. Joanne Ramos alkotása az a fajta, aminél a gyönyörű, minimalista borító, és a sokat sejtető cím együttesen ragadja meg a leendő olvasó figyelmét, a fülszöveg pedig felteszi a kíváncsiságtorta tetejére a cseresznyét.
Nekem sem kellett ennél több ahhoz, hogy jelentkezzem a kötet blogturnéjára, s amint megérkezett, rá is vetettem magam. Imádom a disztópiákat, és a koncepció is egészen zseniálisnak tűnt, ellenben nemcsak hiányzott belőle valami, de még csak nem is disztópiáról beszélünk. Bár a beharangozás erről tanúskodik, amondó lennék, hogy ne az alapján álljon neki senki, hogy milyen címkéket aggattak rá, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ez esetben csalódni fog.
No, de lássuk, akkor mivel is van dolgunk!
Történetünk során négy nőt ismerhetünk meg, akik úgy kerülnek kapcsolatba egymással, hogy mindannyiuk életét összefűzi egy közös pont, a Golden Oaks, béranya központ. Mindannyiuknak más a motivációja és társadalmi helyzete is, mégis közös nevező közöttük a pénz és az anyagi biztonság megszerzése.
A létra legalsó fokán Jane áll, aki egy fiatal, egyedülálló anyuka a Fülöp-szigetekről. Állandó pénzügyi gondokkal küzd, így egy átmeneti szálláson lakik a pár hónapos kislányával, nem túl ideális körülmények között. Bármit megtenne, hogy biztosíthassa gyermeke jövőjét...
Őt követi nagynénje, Ate, aki szintén ezen a szálláson él, ellenben stabil állása van csecsemőgondozóként, megbízhatósága és szakértelme miatt pedig kapkodnak utána a gazdag családból származó friss édesanyák. Hazájában több ingatlan is birtokában van, de súlyosan sérült fiának nem tud megfelelő orvosi ellátást igényelni anyagi tőke nélkül...
Reagen velük ellentétben remek családi háttérrel, diplomával rendelkezik, azonban függetlenedni szeretne édesapjától anyagilag...
A pénzpiramis csúcsán pedig nem más áll, mint Mae, aki szintén bevándorló családból származik, viszont kemény munkával felküzdötte magát a felső tízezerbe. Ő irányítja a Golden Oaks központot...
“Mae terve értelmében a Golden Oaks felvállalná a lényegét – büszkén, szégyenkezés nélkül: egy elit, minden szolgáltatást egy helyen biztosító vállalkozás azoknak az úttörő, utat mutató, vezető, rendhagyó férfiaknak és nőknek a szaporodásához, akik megváltoztatják a világot!”
Golden Oaks-ban egyetlen dolog számít: a milliókat érő kisbabák, azok tökéletes fejlődése és maximális biztonsága. A Hordozónak nevezett béranyák teljeskörű megfigyelés alatt állnak, szigorú napi- és étrenddel, edzéstervvel. Minden mozdulatukat egy nyomkövetős okos karkötővel rögzítik, a kilenc hónapig otthonukként - vagy inkább börtönükként - szolgáló, minden luxussal ellátott létesítményt pedig több kamerával is megfigyelik. De persze ez teljes mértékben érhető, ha az ügyfelek a világ milliárdosai, és a busás fizetségért cserébe makulátlan csecsemőket szeretnének kapni.
Jane akkor kerül ide, mikor nem a terveknek megfelelően sikerül betegeskedő nagynénjét, Atét helyettesítenie egy csecsemőgondozói állásban, és pénzhez kell jutnia, hogy lányát biztonságban felnevelhesse. A dolog hátránya, hogy a gyermekét nem viheti magával, így várandóssága alatt mindenképpen nélkülöznie kell Amaliát, de a végeredményt tekintve úgy érzi, megéri az áldozatot.
A központban ismerkedik meg Reagennel, aki a szobatársa lesz, s akivel elég hullámzó a kapcsolata, de hogy mennyi viszontagságos helyzeten kell keresztülmenniük, azt majd a leendő olvasóknak kell kideríteniük.
A Farm számomra csöppet sem volt annyira provokatív, mint amire a fülszövegből, vagy a beharangozóból számítottam rá. Egészen végig úgy éreztem, hogy nincs meg a kellő feszültség benne. Már a történet legelején is azon morfondíroztam, vajon egy ilyen helyzetben mi lehet az a tetőpont, amivel felkavarja a csendes állóvizet, de hiába vártam, mert számomra lapos maradt, nem volt íve. Ugyan az írónő próbálkozott vele, hogy megteremtse azt a szituációt, ami izgalmat visz a regényébe, de számomra valamiért ez nem volt elegendő.
Pláne, amikor az ember valami szaftos disztópiára számít, közben semmiféle elnyomó vagy magából kifordult társadalom nem jellemzi, de még csak azt sem mondanám, hogy annyira a jövőben játszódónak lehet tekinteni. Már a mai világban is több ország elfogadja a béranyaság intézményét, csupán nincs, vagy nincs róla tudomásunk, hogy valamilyen szervezet égisze alatt egységbe tömörítenék egy központban a vállalkozó hölgyeket. Sokkal inkább érezni azt, hogy maholnap már esélyünk van hallani ilyen intézmény létrehozásáról, minthogy arra gondoljunk, csak a távoli jövőben lesz valamikor hasonló.
A petesejt csak azért növekszik benned, hogy minden hónapban kilökődjön, ez olyan, mint a levágott lábujjköröm vagy a lenyesett haj a fodrászüzlet padlóján. Minek hagyni pocsékba menni, ha más fel tudja használni?
A Hordozónak álló nők mindegyike dönthet róla, hogy van-e az a pénz, amiért kibérelhetővé válik a méhe, s bár a létbizonytalanság nagy úr, még sincs kényszer. Nem tudtam azt érezni Jane esetében sem, hogy számára nincs más lehetőség, hiszen adódott, csak nem tudott élni vele. Néha az ő karaktere túl naiv és együgyű hatást keltett, ami bár kölcsönöz neki egy hétköznapias bájt, mégis inkább bosszanthatja az olvasót.
Mindezek mellett azt a benyomást erősítette bennem, hogy Ramos nem képes kellőképpen kidolgozni a karaktereit. Valahogy mindenki kicsit egysíkú marad, és ő maga sem tudta eldönteni egyes szereplőiről, hogy csak rideg karrieristaként, vagy esendő nőként ábrázolja őket. Mintha minden csak fekete, vagy fehér lehetne. Továbbá nem teremt lehetőséget arra sem, hogy beszéljünk a karrierista és/vagy béranyát alkalmazó nők döntésének hátteréről. Sejteti a "csak fekete" opciót, miszerint a Golden Oaks kizárólag olyan nők gyermekének kihordatásával foglalkozik, akik túl önzőek ahhoz, hogy maguk vállalják a várandóssággal járó terheket.
Bár akadnak jelenetek, melyek során az emberben felforr a vér, pláne, ha erős az igazságérzete, ugyanakkor mégis olyan, mintha minden csak a levegőben lógna. Az egész számomra egy hatalmas, kihagyott ziccer érzetét keltette, pedig rengeteg fontos témát vet fel, viszont mindössze megkapirgálja egy kicsit a felszínüket, és el is engedi. Annyi mindent fejthetne ki, nyújthatna különböző nézőpontokat, de nem teszi.
A béranyaság, az ilyen fajta béranyaság, árucikké alacsonyít le, olcsóvá tesz! Mindent, ami szent, kiszerveznek, becsomagolnak, és eladják annak, aki a legtöbbet ígéri érte.
Számomra például érthetetlen volt, hogy miképpen tud mindenki a pénzért cserébe szimplán csak lelketlen gazdatest lenni? Egyetlen szó sincs ugyanis arról a tényről, hogy egy élet növekszik a nők méhében, akivel kilenc hónapot töltenek együtt, minden mozdulatukat érzik, s ugyan elfogadom, hogy léteznek emberek, akik képesek függetleníteni magukat ettől érzelmileg, de hogy egyetlen olyan nő sincs a létesítményben, aki kötődni kezdene a csemetéhez, akit a szülés után azonnal át kell adnia anélkül, hogy akár láthatná... Hát... Valahogy irracionálisnak tűnik, és szintén egy fontos téma mellőzésének... A pont az i-re pedig az epilógussal érkezett, ami a korábbiak tekintetében szerintem már túl szirupos volt.
Bár a leírások olvasmányosak, és könnyen lehet vele haladni, néha mégis megakad az ember, mivel a szerző többször ír pár apróságot tagalog - azaz filippínó - nyelven, ám ezek hátránya, hogy sehol nincs fordítás szőve a szövegbe, de még csak lábjegyzetezve sincs. Értem, hogy ettől autentikusak a karakterek, és Ramos a saját származása előtt is tiszteleg, mégis gondolhatna azokra, akik nem értik a nyelvet, de szeretnék tudni, hogy miről ír. (A Google Translate barátom volt, de az alkalmazása során könnyen ki tudtam esni az olvasás ritmusából.)
Összességében amondó vagyok, hogy bár érződik, első kötetes alkotóról beszélünk, mégis érdemes lesz megjegyezni a hölgy nevét, mert érdekes témák foglalkoztatják. Picit haragszom rá, mert abból ítélve, amilyen kérdéskörök helyt kaptak ebben a regényben, tudna ő sokkal jobbat is írni, csupán még nem elég bátor a kidolgozásukhoz. Bevallom mindezért, és a disztópiaként beharangozásért szigorúbban értékeltem. Ha nem akkora elvárásokkal indulok neki, mint amekkorákkal, valószínűleg magasabb pontszámot kapott volna, viszont azt is hozzá kell tegyem, hogy napokig rágódtam, miként is döntsek.
Ha érdekel a téma, szereted a női sorsokkal foglalkozó alkotásokat, mindenképpen adj neki egy esélyt, főképp, mert a gyönyörű borító úgyis nehezen engedi el az ember fantáziáját. Felejtsd el a címkézéseket, a más könyvekhez való hasonlítgatását, csak add át magad egy kezdő író szárnypróbálgatásainak, és akkor jó élményben lehet részed!
Amerikában csak annyit kell tudni, hogyan kell pénzt csinálni. A pénzen már minden mást meg lehet venni.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 436
Eredeti cím: The Farm
Megjelenés éve: 2020 (Eredeti: 2019)
ISBN: 9789633554975
Fülszöveg:
„Az élet jövedelmező biznisz, amíg betartod a szabályokat.”
A New York állambeli Hudson-völgyben egy minden létező kényelemmel felszerelt luxuswellnessközpont bújik meg: bioétrend, személyi edzők, napi masszázs – mindez ingyen. Mi több, komoly pénzt kap, aki itt tölti az idejét – többet, mint amiről valaha is álmodott.
Hogy mi benne a csapda?
A vendég kilenc hónapon át nem hagyhatja el a létesítményt, minden lépését felügyelik, el van zárva a külvilágtól és korábbi életétől erre az időre, amíg ő mindent annak rendel alá, hogy megszülje a tökéletes kisbabát. Valaki másnak.
A Farm sodró lendületű, provokatív, szívszorító olvasmány, a végletekig viszi az anyaságról, pénzről, értékrendekről való gondolkodást, és alapvető kérdéseket tesz fel arról, mekkora áldozatra hajlandók a nők azért, hogy jobb jövőt biztosítsanak maguknak és szeretteiknek.
Joanne Ramos debütáló regénye a Park Kiadó gondozásában jelent meg. A történet középpontjában olyan nők állnak, akik egy jobb élet reményében vállalják, hogy teherbe esnek és gyermeket szülnek a minden kényelemmel és luxussal felszerelt létesítményben- csak éppen nem saját maguk, hanem gazdag és befolyásos emberek számára. A könyv érdekes társadalmi és erkölcsi kérdéseket vet fel, melyekre ha ti is kíváncsiak vagytok, tartsatok kilenc bloggerünkkel, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három példány egyikét!
A béranyaság intézménye nem ismeretlen a valóságban sem, sokan élnek ezzel a lehetőséggel, akiknek más körülmények között nem születhetne saját gyermeke. Mostani nyereményjátékunkban minden állomáson találtok egy fotót egy olyan hírességről, akinek gyermeke béranya segítségével született meg, a ti feladatotok pedig, hogy az illető nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
03.15. Könyv és más
03.17. A Szofisztikált Macska
03.19. Flora the Sweaterist
03.21. Utószó
03.23. Csak olvass!
03.25. Booktastic Boglinc
03.27. Zakkant olvas
03.29. Spirit Bliss Sárga könyves út
03.31. Never let me go
A béranyaság intézménye nem ismeretlen a valóságban sem, sokan élnek ezzel a lehetőséggel, akiknek más körülmények között nem születhetne saját gyermeke. Mostani nyereményjátékunkban minden állomáson találtok egy fotót egy olyan hírességről, akinek gyermeke béranya segítségével született meg, a ti feladatotok pedig, hogy az illető nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
03.15. Könyv és más
03.17. A Szofisztikált Macska
03.19. Flora the Sweaterist
03.21. Utószó
03.23. Csak olvass!
03.25. Booktastic Boglinc
03.27. Zakkant olvas
03.29. Spirit Bliss Sárga könyves út
03.31. Never let me go
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése