Sara Collins: Frannie Langton vallomásai - EXTRA - Kedvcsináló idézet- és borítógyűjtemény

Az elmúlt napokban egy blogturné jóvoltából tíz véleményt olvashattatok Sara Collins regényéről, a Frannie Langton vallomásairól. Nem titok, hogy én nagyon szerettem ezt a kötetet, ezért úgy gondoltam hozok hozzá egy kis extra kedvcsináló tartalmat is, hátha lesz közöttetek olyan, akit ez győz majd véglegesen arról, hogy nem érdemes kihagynia!

Olyannyira szerettem Frannie történetét, hogy nálam biztos helyet kapott a Top 5 könyv 2020-ban listán. Nem véletlen hát, hogy nem tudtam elengedni mindössze egy értékelő bejegyzés megírása után sem. Bár már a korábbi bejegyzésbe is csempésztem néhány idézetet a könyvből, de bőséggel akadnak még olyan részletek, amelyek nagyon tetszettek, vagy nagy hatást tettek rám.

Ezekből készítettem egy válogatást, mivel nekem is volt már olyan, hogy egy vélemény ugyan nem, de egyetlen kiragadott idézet annyira megfogott, hogy mindenképp el akartam olvasni az adott regényt.

Lássuk hát, hogy miket szedtem össze, ha pedig szeretnétek megnézni más borítóváltozatait is, akkor tekerjetek a bejegyzés végére! ;)

-Miss Langton, eddig mindössze egy fekete személyt védtem. Egyet. Abban az ügyben a bíró úgy ítélte meg, hogy a vádlott nem rendelkezik olyan értelmi képességekkel, melyek lehetővé tennék, hogy felfogja az eskü fogalmát. Pedig három nyelven beszélt! Érti már?

Azt hiszem, valamelyest hibáztatnak azért, hogy végigolvastam az ottani életemet, ahelyett, hogy végigszenvedtem volna. Véleményük szerint a regény eretnekség: ha ember teremt embert, akkor Istenre nincs szükség. De hogy is tehettem volna meg, hogy nem olvasok? Ezt mindig szeretném megkérdezni. Ön mit tenne, ha egy sötét, bezárt helyiségben kellene ülnie, és valaki behozna egy égő gyertyát? Megmondom én: újra meg újra végigolvasná egyetlen könyvét, a Moll Flanderst, míg a lapok vékonyra, zsíros tapintásúvá nem kopnak ujjaink érintésétől.

Egy jó cselédnek tudnia kell, hogy hol a helye, és ezzel meg kell elégednie. Mindig is ez volt velem a baj. Hogy sosem tudtam, hol a helyem, vagy nem voltam elégedett vele.

A regény az a fajta önelégült badarság, amit a férfiak nőkről szoktak írni. Álságos prédikálás, mondogatta Madame.

1744-ben, Párizsban kiállítottak egy négyéves fehér négert az Académie Royale des Sciencesban. hogy Maupertuis és Voltaire mekkora felhajtást csapott abból, hogy megvizsgálta a példányt! (Voltaire saját beszámolója egy élőlényről szólt, melyet embernek neveznek, mivel megadatott neki a beszéd és emlékezés képessége, némi értelemnek nevezett dolog, és valamiféle arc - mesésen ironikus, ha belegondolunk, hogy ez a férfi írta a Candide-ot!)

-Azon töprengek... az egész történelem során miféle rend értelmében volt lehetséges, hogy önök, fehér emberek, többször tévedhessenek, mint ahányszor igazuk volt?

Egyszer valóban elmondta nekem, hogy nem kívánna rosszul bánni a négereivel, ugyanakkor feleségül sem venné őket; hogy ez a világ a piramisoktól az ültetvényekig a rabszolgaságra épül, hogy mindannyian az emberi nemhez tartozunk, ám ettől függetlenül létezik egy hierarchia az emberek között.

A férfi azért ír, hogy kiemelkedjen a mindennapi történelemből. Egy nő pedig azért, hogy megpróbáljon belefolyni.

Szerintem az olvasás lényege nem az, hogy része legyünk a világnak, inkább az, hogy kevésbé tartozzunk hozzá.

Miért van az, hogy minden fehér ember, akit csak megismerek, vagy meg akar szelídíteni, vagy meg akar menteni?

Csakis egy férfi képzelheti azt, hogy nem probléma, hanem megoldás egy csecsemőt kettévágni, és csakis egy fehér férfi tekintheti a rabszolgaságot nehéz kérdésnek. A nők arra összpontosítanak, ami hiányzik neki, a férfiak pedig arra, amire vágynak. A bibliai történetekben mindig a nők azok, akik hátranéznek, akik esznek a tiltott gyümölcsből, akik zokognak egy gyermektelen vagy áldott méh felett. A sóvárgás mindig a nő bűne. A férfiak sosem fordulnak meg, de nem is haboznak, ha egyébként vágyott fiúgyermekükre kést – esetleg keresztet – kell fogniuk.

Néha azt hiszem, ennek az egész világegyetemnek egyetlen célja az, hogy beismertesse velünk: a fehér ember varázslata az erősebb!

A feketék nem éreznek fájdalmat. Pontosan ezért olyan alkalmasak a munkára. Isten nem pazarol el jó lelkeket azzal, hogy fekete testbe helyezi őket.

Az első hazugságom után [...] a többi már könnyebben ment. Habár én magamnak nem azt mondtam, hogy hazudok, hanem hogy az igazság felét árulom csak el.

A világ elsötétült, és sötét dolgok estek meg benne.

Collins kötete nem csak tartalmában eszméletlen, de küllemében is. Ráadásul Féder Márta ismét bámulatos munkát végzett a magyar kiadás tekintetében. Arra gondoltam, összegyűjtöm nektek a külföldi borítóverziókat, hogy ti is meggyőződhessetek róla, a magyar mindenképp az egyik, ha nem a legszebb mind között!

A képekre kattintva nagyobb méretben is megnézheted őket.

Remélem sikerült érdekességekkel szolgálnom számotokra, és azt is, hogy csatlakoztok azok népes táborába, akik nem hogy nem bánták meg az olvasását, de egyenesen új kedvencet avattak általa.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Libri
Oldalszám: 444
Eredeti cím: The Confessions of Frannie Langton

Megjelenés éve: 2020 (Eredeti: 2019)
ISBN: 9789634336419


Fülszöveg:

Frannie ​Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, melyekben Frannie csábítóként, boszorkányként, mesteri cselszövőként és szajhaként jelenik meg.
Frannie azonban azt állítja, hiába múlik rajta az élete, képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaikai ültetvényen kezdődött, ahol gazdája, egy velejéig romlott tudós szörnyű kísérleteiben segédkezett, és amely könnyen lehet, hogy az akasztófán ér véget.
Vallomása megpecsételheti a sorsát, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is… A Frannie Langton vallomásai egyrészt lélegzetelállító első regény, másrészt pedig egy olyan nő jellemrajza is, akinek sorsát a saját tettei alakítják egy olyan világban, amely az elpusztítására tör.

A Libri kiadónak hála idén magyarul is megjelent a jamaicai származású Sara Collins debütáló műve, a Frannie Langton vallomásai. A Costa Book Awards legjobb első regénynek járó díját is elnyert mű a címszereplő személyes vallomásán túlmutatva a rabszolgaság intézményének borzalmaira is rávilágít. Játsszatok velünk, hiszen a kiadó jóvoltából két szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyv egy-egy példányát.

Mivel a Frannie Langton vallomásai majdnem kétszáz évvel ezelőtt játszódik, szeretnénk titeket egy kis időutazásra hívni. Az állomásokon egy-egy rövid meghatározást olvashattok, ami a történet témájához kötődő személyre, fogalomra vagy dátumra utal. A feladatotok annyi lenne, hogy a helyes megfejtést (nevet, fogalmat vagy évszámot) beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. A helyesen válaszolók közül két szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ebben az évben érte el Jamaica a teljes függetlenséget.

a Rafflecopter giveaway

04. 27.   Flora the Sweaterist
04. 28.   Booktastic Boglinc
04. 29.   Pandalány olvas
04. 30.   Always love a wild book
05. 01.   Readinspo
05. 02.   Csak olvass!
05. 03.   Szofisztikált macska
05. 04.   Olvasónapló
05. 05.   Könyv és más
05. 06.   Utószó
05. 07.   Booktastic Boglinc - EXTRA