Földvári András: Elmentem világgá című írása egy földkörüli utazásra invitál bennünket, s ezt szó szerint kell érteni. Ő az a szárny nélküli madár, aki körbe repülte a Földet - többször is -, és a világ minden tájáról akad mesélnivalója.
Az olvasás mellett az egyik nagy szenvedélyem az utazás. Bár én beérem kisebb utakkal, a szűkebb környezetem felfedezésével, mégis mindig vágyódom távoli tájak felé. Mint sokan másoknak, nekem is van egy bakancslistám arról, hogy a világ mely szépségeit szeretném látni majd az életem során. Velem ellentétben Földvári András nem csak álmodozik, hanem kigondolja, és meg is valósítja ezeket az utazásokat. A világ összes országában tiszteletét tette már, s több, vitatott jogállású tartományban is megfordult.
Hihetetlen mennyiségű sztorija gyűlt fel az évek alatt, s a mi nagy szerencsénkre ezeket kötetbe is gyűjtötte, hogy mi is jókat szórakozhassunk meséin. András több nyelven is beszél, és korábban a Malév oszlopos tagja volt, így elképesztő kapcsolati hálót volt képes kialakítani, s könnyen jutott szabadjegyekhez is utazásaihoz. Gondolhatnánk azt, hogy "Persze, hát így könnyű utazni!", viszont a sorok közül kiolvasható, milyen sokmindent kellett letennie ahhoz, hogy ez így lehessen. Igazi példaképnek érzem kitartása és szorgalma miatt.
A kötethez egyébként volt bőven alapanyag, hiszen élete során több, mint 2500 repülőjáraton ült, és 2020-ban sikerült begyűjtenie a 800. repülőtér látogatását is. Nem mellékesen a könyvben azt is megemlíti, hogy volt olyan napja, amikor egyetlen nap alatt látogatott meg 10 különböző repülőteret, de azt is elmeséli, melyik volt a sok repülésből a legijesztőbb számára. Illetve az is kiderül, hogy az 500. meglátogatott repülőtér megünneplésére a török légitársaság reklámjának főszereplőjévé válhatott (itt megnézheted a videót), s ennek kulisszatitkairól is beszámol. Szerintem érdemes megtekinteni, remekül összerakott anyag.
Kicsit aggodalmasan néztünk össze, amikor a tájékoztatáshoz, miszerint az út két és fél órán át tart, a kapitány hozzátette: ha Allah is úgy akarja.
Nem rest bevallani, hogy nem volt minden utazása sikertörténet, és néha még ki sem tehette a lábát a célállomás földjére, ilyen-olyan balul elsült esetek miatt, vagy hogy Vanuatun nem kívánatos személlyé vált, amit az útlevelébe is bepecsételtek. Azokról az útjairól is beszél, amikre még egy ilyen sokat látott és megélt utazó is azt mondja, hogy soha többé. Elképesztően sok olyan élmény is érte, amik közül több szerintem csak utólag elmesélve vicces, én magam nem is tudom, miképpen reagáltam volna le egyik-másik szorongató szituációt.
Kedves, jó humorú, optimista úrnak tűnik, aki szerintem sosem mond nemet a kalandra. Még talán azt is bátran állíthatom, hogy sosem kesereg (bár néha nála is elszakad azért a cérna, de elég hamar felül tud kerekedni minden őt ért negatív hatáson). Írásaiból az jön át, hogy mindig igyekszik kihozni az adott helyzetből a legtöbbet, akkor is, ha éppen nem a tervei szerint alakulnak a dolgok, mint amikor egy kimerítő utazás végén, hajnali kettőkor kiderült, hogy mégsincs szállása a várttal ellentétben, vagy amikor egy 8 órás repülőutat kellett hely hiányában végigállnia.
De mindezek sem rettentették el attól, hogy a kíváncsisága a világ iránt mindig nagyobb és nagyobb legyen. Szó szerint olyan érzés volt őt olvasni, mintha semmi nem állíthatná meg, amíg szíve utolsót nem dobban. Ez a felfedezni vágyás pedig olyan mennyiségű utazásra csábította, ami elegendő lenne ahhoz, hogy 113-szor kerülje meg a bolygónkat, vagy éppen arra, hogy 11-szer ellátogasson a Holdra. Egyszerre döbbenetes, lenyűgöző és inspiráló.
Ebben a kötetben 80 különböző történetet mesél el nekünk, amik megestek vele a több évnyi barangolás során. Mindegyikük lényegretörő, csupán néhány oldalt tesznek ki, így azok is bátran kezükbe vehetik, akiknek rettentő kevés ideje van az olvasásra, mert garantáltan mindig a fejezet végére tudnak érni, mielőtt megzavarnák őket. Ráadásul remekül fognak szórakozni.
Megtudhatjuk például, hogy Nigériában mennyire nem kedvelik a fehér embereket, ezért a rendőrség úton-útfélen keresztbe tesz a turistáknak, s egy alkalommal érvénytelennek nyilvánították barátja autójának rendszámát egészen addig, míg az nem ugrálja körbe járművét háromszor, békaügetésben...
Több esetben betekintést kaphatunk a reptéri dolgozók munkájába, s hogy miképpen oldottak meg egyedi helyzeteket, amikor különleges rakománnyal volt dolguk, mint például egy ukrán rúdugró világbajnok ugrórúdjai, vagy amikor olimpiai válogatottunk húszméteres, nyolcasevezős hajóját kellett elszállítani Montréalba...
Ezek mellett pedig az is feltűnhet az olvasónak, hogy András hihetetlenül spontán ember. Akadt több olyan útja is, ami éppen csak kipattant a fejéből, már repülőn is ült. Így történhetett meg, hogy a munkája végeztével elutazott hétvégére, hogy megnézhesse a Panama-csatornát, vagy éppen az, amikor egy költözés során felfedezte, hogy egy szeretett, bekeretezett posztere megrongálódótt, így másnap elrepült feleségével Portugáliába, hátha be tudja szerezni újra, 14 évvel az előző megvásárlása után. Bár egészen hihetetlen, mégis siker koronázta az akciót.
Barátom felesége az üdvözlés után rögtön a lelkemre kötötte a házirendet. Mindent mossak meg fertőtlenítős vízben, zöldséget nem eszünk. Este meglátogathatnak a betörők, de nem szabad pánikba esni, legtöbbször csak a konyháig mennek, és kieszik a hűtőszekrényt. Semmi kiabálás, csak kedves mosoly, nehogy megijedjenek, esetleg lövöldözni kezdjenek.Eltűnődtem, és igyekeztem megjegyezni, hogy nem szabad megijeszteni a betörőket.
András oldalán kalandozni azért is elképesztően izgalmas, mert írása remek korlenyomat. 1952-ben született, és végig követhetjük egészen máig. Nem csak arról mesél, milyen ország Dzsibuti, Bhután vagy éppen Amritszár, hanem arról is, milyen volt a múlt században Magyarország. Milyen volt akkor felnőni, dolgozni, családot alapítani, kapcsolatokat építeni. Tulajdonképpen olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a nagypapámat, vagy egy világot látott nagybácsit hallgatnék. Közvetlen és szerethető, ami miatt szerintem mindenki közel fogja magához érezni mindazt, amiről ír.
Rengeteg különlegességet ismerhetünk meg általa, hol nevetni fogunk, hol pedig meghatódni, de annyi biztos, hogy nem akarja majd senki elengedni. Én is szerettem volna még több történetet, még több érdekességet olvasni, megtudni olyan dolgokat a világról, amit keveseknek sikerül. Elképesztő élet áll mögötte, s igazán inspirálólag hat arra, aki könyvét forgatja, hiszen az ember végeredményben nem más, mint a megélt élmények sokasága, s az abból fakadó tapasztalat.
Egyetlen szívfájdalmam a képek hiánya volt. Annyi izgalmas tájról és látványosságról ír, hogy kénytelen voltam szinte minden fejezetnél előrántani a telefonom, hogy rákereshessek, hogyan is néz ki az, amiről éppen olvasok. Ugyan ez nem egy tipikus útikönyv, ami látnivalókat, programokat részletez, s ezeket gusztusos fotókkal akarja eladni az utazni szeretőknek, viszont szívesen láttam volna a világot András szemén keresztül képek formájában is, nem csak írásban. Bár mindez nem vont le számomra a kötet összértékéből, mégis egy kis pluszt adott volna hozzá.
Összességében nagyon kedveltem ezt a könyvet, és szívesen olvasnék még András történetei közül, ha maradtak benne (amiben szinte egészen biztos vagyok). Jó élményt nyújthat bárkinek, aki szeret utazni, szereti mások kalandos meséit hallgatni, aki szeretne valós tapasztalatokat hallani a világ eldugottabb részeiből, de mégsem azt várja ettől a könyvtől, hogy a világ összes országának részletes kulturális ismertetőjét kapja majd. Talán úgy tudnám leginkább jellemezni, hogy kalandokat és érdekességeket olvashatunk András tolmácsolásában, s a rövid történetekből átsejlik az adott ország világlátása, életfilozófiája. Nem mellesleg pedig apró tippeket is kaphatunk tőle a biztonságos turistáskodáshoz.
Én nagyon örülök, hogy ezt választottam 2020 utolsó olvasmányának, és szívből ajánlom mindenkinek, hiszen a pandémia közepén talán még az is jól tud esni az utazni szerető ember lelkének, ha mások utazásairól olvashat, és gondolatban egy kicsit körberepülheti a világot.
A boldogság egyik titka, hogy évente menj el egy helyre, ahol még nem jártál.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 320
Eredeti cím: -
Megjelenés éve: 2020
ISBN: 9786156122988
Fülszöveg:
Ki ne álmodott volna arról, hogy nekiindul és bejárja a világot? Hogy eljut mindenhova, minden egyes országba? Földvári András is erről álmodott. De ő meg is csinálta. És ebben a könyvben megírta saját történetét.
Hiszen a szerzővel tényleg minden megtörtént már.
Vizet fakasztott egy mexikói dzsungelben, iskolát épített Kongóban.
Páholyból nézte a wagah-i határzáró üvöltőversenyt, és strandolt Grönlandon.
Belenézett az Ördög torkába Türkmenisztánban, őrizetesként megnevettette a dél-szudáni főrendőrt, nemkívánatos személy lett Vanuatun.
Átszelte az Egyesült Államokat a 66-os úton és a helyszínen élte át a 2004-es thaiföldi cunamit. Egyszer tíz reptéren járt egyetlen nap alatt – és kétszer lépett át a 2020-as évbe. 795 reptéren utazott át, 2650 járaton ült, a megtett távolságok alapján eddig 113-szor kerülte meg a Földet, és több mint 11-szer juthatott volna el a Holdra.
Van, akinek az utazás csak egy hobbi, van, akinek életforma, de Földvárinak létfeltétel. A legnehezebb helyzetekben, a világ legképtelenebb helyszínein is feltalálja magát, és ami még fontosabb: sosem hagyja el humorérzéke.
Nyolcvan történet, melyekben a szerző, akárcsak Verne Gyula hőse, a lehetetlent is megpróbálja, hogy teljesítse fogadását…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése