Peter Wohlleben, A fák titkos élete című könyvéről mindenhol azt olvastam, sosem fogok tudni már úgy nézni a fákra, miután elolvastam. Természetesen kellő mértékben és azonnal felpiszkálták a kíváncsiságom az ilyen jellegű vélemények, így nem volt kérdés, hogy valamikor útba ejtem, hiszen a természet nagy szerelmese vagyok már gyerekkorom óta.
Peter Wohlleben munkásságának megismerését én az Erdei kalauz című írásával kezdtem (ITT elolvashatod róla a bejegyzésem), és azonnal beleszerettem abba, ahogyan és amiről ír. Tucatnyi olyan információval lettem gazdagabb az olvasás során, amiről nem, vagy csak nagyon keveset és nagyon kevesek beszélnek. Tudásom gyarapítása mellett azonban sokkal fontosabb volt, hogy elmélyítette a kapcsolatomat a természettel. Ezt persze ne valami spirituális humbugnak tessék elképzelni, inkább megannyi apró érdekesség általi kötődésként.
Amikor belefogtam A fák titkos életébe, egy picit féltem. Egy teljes könyv csak a fákról? Mit lehet róluk írni több, mint 200 oldalon keresztül, amikor ez nem egy szakkönyv, hanem inkább ismeretterjesztő? Már az Erdei kalauz során is megszokhattam, hogy témáit közérthetően, laikusok számára fogalmazza meg, így senkinek nem kell tartania tőle, hogy bármilyen idegen kifejezéssel találkozik majd, amit nem fog megérteni, s ez a fák esetében sem volt másképp. Döbbenetesen sok új és izgalmas információ birtokosa lettem, és most már azt is tudom, hogy a német úr összes kötetét a polcomon akarom majd tudni!
Ha az erdőket fegyverként akarjuk bevetni a klímaváltozás elleni harcban, hagynunk kell, hogy megöregedjenek, pontosan úgy, ahogyan azt a nagy természetvédelmi szervezetek követelik.
Aki nem ismerné még írónkat, annak röviden elmondanám, hogy 1964-ben született, német erdész, aki korábban erdőgazdálkodást tanult. Amikor terepre került, rá kellett ébrednie, hogy amit manapság erdő- és természetvédelemnek, erdőgazdálkodásnak neveznek, az messze alulmarad várakozásaitól. Kiábrándultsága nyomán nem pályát módosított, hanem dolgozni kezdett azon, hogy megvalósítsa álmát, és tényleg védelmébe vehesse az erdőket, így ma már az Eifel-hegységben vezet környezetbarát erdőgazdálkodást, valamint gyakran tart előadásokat, túrákat vezet, tévéműsorokban vendégeskedik, s úgy általánosságban minden lehetőséget megragad rá, hogy a lakosságot közelebb hozza a természethez.
Wohlleben könyvével rengeteget okosodhatunk a fákkal kapcsolatban. Példul megtudhatjuk, hogy a gyökérzetük által kapcsolódnak egymáshoz, ha szükséges, ezen keresztül értesíteni tudják egymást, de akár táplálni is beteg társukat, míg az erőre nem kap. Sőt, akár kivágott példány visszamradt tönkjén is újra szárba szökkenhet az élet az efféle segítségnek köszönhetően. Ugyanakkor arról is beszél, hogy illatanyagokkal, és a gombafonal hálózatokat felhasználva is képesek infromálni egymást, új kutatások pedig éppen a növények hallását teszteli, s bizonyítást nyert, hogy reagálnak a 220 Hz-es frekvenciára.
De megtudhatjuk azt is, hogy miért van a fáknak éppen olyan alakja, amilyen, milyen hátrány érheti azokat a fákat, akik mohóbbak társaiknál, vagy éppen azt is, hogy bár döbbenetesenek tűnik, de van emlékezőképességük. Szót ejt a gombák és fák szoros kapcsolatáról, de érdekességként azt is megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen a gomba a Föld legnagyobb élőlénye, ugyanis Oregon államban egy 2400 évesre becsült, 9 km² területen elterjed, és 600 tonnát nyomó egyedet tartanak számon. Mesél arról is, hogy vizsgálatok alapján Svédországban egy nagyjából 9550 éves, élő lucfenyő is fellelhető.
Több oldalt is szentel rá, hogy megismertessen velünk, miféle kártevőtámadások érhetik a fákat, beleértve ebbe gombákat, bogarakat és madarakat is. Én például innen tudtam meg, hogy a harkályok több odút is vájnak maguknak az egészséges fákba, melyekből egyben költenek, egyben alszanak, egy másik pedig a környezetváltáshoz szükséges, mintha csak lenne egy hétvégi házuk.
A környezetünket érintő drámai átalakulások láttán nő az érintetlen természet iránti vágyunk. A sűrűn lakott Közép-Európában az erdő az emberek utolsó menedékének számít, ahol szeretnének érintetlen körülmények között megnyugodni és feltöltődni. Csakhogy mifelénk szinte semmi sem érintetlen.
Persze nem hagyja ki azt sem, hogy megismertessen minket a fák ténykedéseinek miértjeivel, többek között például azzal, hogy miért is fontos a lombhullatás, hogyan próbálnak védekezni az időjárási tényezőkkel szemben, miért pont zöldek a levelek, vagy éppen arról is említést tesz, honnan is tudják, hogy már érdemes kihajtaniuk, és új rügyeket nevelgetni. Bár a legtöbb téma nagyon egyszerű és talán még evidensnek is tűnhet, mégis garantálhatom, hogy több olyan érdekességet is felfedez majd benne az olvasó, amiről addig nem tudott, vagy éppen eszébe sem jutott.
Én például soha nem gondoltam arra, hogy egyetlen fa képes lehet egy év alatt 100 kg port megszűrni, vagy hogy szó szerint képesek fertőtleníteni maguk között a levegőt. Azt mondják, ténylegesen érzékelhető a levegőváltozás az erdőkben, s a legtöbbünk ezért is érzi sokkal jobban magát a természetben, mint a város közepén. Hogy ezzel mennyire értene egyet a mai korunk, természettől eltávolodott emberisége, azt nem tudom, de rám mindenképpen igaz.
A legszomorúbb témakör számomra a városi fák, és azok helyzetének ecsetelése volt. Bevallom, sosem gondoltam még bele, hogy mennyi nehézséggel kell megküzdenie ezknek a fajoknak azért, hogy én a város közepén is jól érezzem magam, amikor egy kis zöldet látok az út szélén, vagy egy zsebkendőnyi parkban. Ki gondolna bele abba, hogy körülöttük az utak miatt keményre döngölt földben rettentő nehéz vagy éppen lehetetlen a gyökerek terjeszkedése, hogy a koronájukat folyton nyirbálják holmi esztétikai szempontokra hivatkozva, vagy hogy mennyire lehet kellemes a hatalmas mennyiségű kutyavizelet, és a téli időszakban a sós hólé érzete? Egyet kellett értenem az íróval, a városi fák tényleg utcagyerekek, társak, család, segítség nélkül, s talán még azt is hozzátenném, hogy megbecsülés nélkül...
Összességében ismét nagyon sok hasznos információval lettem gazdagabb, és bár van minimális átfedés az Erdei kalauzban említett témákkal, mégis azt érzem, ezekről nem lehet eleget beszélni. Peter Wohlleben lelkes, közérthető, és rengeteget tesz az erdőkért, kiadványait pedig öröm forgatni, hiszen tele van érdekességekkel, figyelemfelkeltő és elgondolkodtató témákkal.
Azok, akik értenek németül, jó szívvel ajánlom instagram oldalát, ahol nagyon aktív, érdekes témákat mutat be storyjaiban, és nem mellesleg hihetetlenül kellemes hangja van, amit akkor is jó hallgatni, ha az ember nem is érti a nyelvet.
Bátran ajánlom tehát ezt a kötetet mindazoknak, akik szeretik a természetet, és szeretnének többet tudni a fákról. Olvasás után kijelenthetem, tényleg beigazolódott mások véleménye, ezek után valóban nem fogok tudni ugyanúgy nézni majd a fákra, mint eddig...
Csak, aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 218
Eredeti cím: Das geheime Leben der Bäume
Megjelenés éve: 2016 (eredeti: 2015)
ISBN: 9789633552803
Fülszöveg:
Az erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!
Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin.
„Tanulságos, mély empátiával megírt könyv, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új szemszögből lássuk az erdőt. Peter Wohlleben könyve az erdőhöz intézett szerelmi vallomás.”
-Literatur Spiegel
Peter Wohlleben (1964) már kisgyermekként természetvédő akart lenni. Erdőgazdálkodást tanult, és több mint húsz éven át a tartományi erdőfelügyelőség alkalmazottjaként dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültesse, felmondott, és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Számos tévéműsor vendége, előadásokat tart és gyakorlatokat vezet; több erdővel és a természetvédelemmel foglalkozó mű szerzője. Magyarul ez az első könyve.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése