Bridget Collins: Árulások

Miután A könyvkötő tavaly levett a lábamról, s mind a borító, mind a beltartalom az egyik kedvencemmé vált, nem hagyhattam ki Bridget Collins második nálunk megjelenő regényét. A fülszöveg izgalmas, misztikus történetet sejtetett, s kimondottan élményteli utazás volt elmerülni ebben a csodaszép könyvben.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a polcom legszebb kötetei szinte mind a 21. század kiadó keze alól kerülnek ki, ugyanakkor ahhoz sem, hogy sorra kerülnek fel a kedvenc könyveim listájára a tőlük olvasott regények. Rendkívül igényes kivitelezésű köteteket hoznak el a magyar olvasók számára, ráadásul mindegyikük izgalmas témákat, helyzeteket boncolgat. Az Árulások elképesztően szép borítót kapott az aranyozott, virágmintás kombinációval, a gerince pedig a régi bőrkötéseket idézi. Remekül illik elődjéhez, A könyvkötőhöz (ITT írtam róla), no, de elsősorban nem a külcsín miatt veszünk könyvet, szóval lássuk is, hogy mivel találkozhatunk, ha felütjük a keménytáblát.

Már elfelejtette, milyen is az eső a hegyekben egészen eddig a reggelig. Úgy szakadt a világra, mint a tömegvonzás: személytelen változatlansággal, kimeríthetetlenül, egyre csak ömlött az égből. Egy órával később már nehéz elképzelnie egy eső nélküli világot; két órával később már nem is próbálkozik.

A történetet több szemszögből, és több idősíkon ismerhetjük meg, de főként Léonard Martint követjük, aki politikai pályára törve kulturális miniszterként tevékenykedik egy olyan világban, ahol egypártrendszer és keresztényüldözés zajlik. Egészen addig élvezheti csak a pozícióját, míg egy baklövéssel derékba nem töri saját karrierjét, s emiatt a párt Motverre-be száműzi, egykori iskolájának falai közé, hogy ott tanulmányozza a grand jeu-t. A grand jeu, más néven nagy játszma, egy rendkívül összetett művészeti ág, ami ötvözi a zenét, a matematikát, a költészetet, filozófiát. Egyfajta magasztos alkotásba burkolt tiszteletadás ez, "igazság és szépség megtestesülése, az isteni kegyelemnek az emberi tudatban megnyilvánuló testamentuma".

Martin egykor az iskola kiválósága volt, aranymedalistaként végzett, ám tragikus események eltérítették a pályáról. Nosztalgiával és kíváncsisággal telve tér vissza az akadémiára, ám mára minden megváltozott. Akkoriban még mindent férfiak keze irányított, ám mára Montverre első számú embere egy nő lett, aki ráadásul rendkívül ismerősnek is tűnik főhősünknek. Idővel az is kiderül, mi ennek az oka, s valami egészen elképesztő fordulatot kap az olvasó. Rendkívül sokrétű történet ez, melyben sok-sok érdekes téma húzódik meg a politikai csatározásoktól az emberi érzelmek szövedékes hálózatán át a lélek legmélyebb bugyrainak feltárásáig.

Míg A könyvkötőnek ittam minden sorát, addig az Árulásokkal némileg meggyűlt a bajom. Mindenek előtt azonban szögezzük le, hogy Bridget Collins elképesztően jól ír! Hiheteteln jól tudja átadni az emberi kapcsolatokat, érzéseket, és remek fantáziával van megáldva, mindezt pedig élvezetes, igényes nyelvhasználattal adja át az olvasóknak. Ugyanakkor az Árulások szerintem nem az a történet, mint az elődje, hogy minden nélkül belevethetjük magunkat, s délutáni kikapcsolódás gyanánt át is szaladhatunk rajta.

Collins kötete bevallottan Hermann Hesse, Az üveggyöngyjáték című művéből inspirálódott, s bár olvastam már Hessétől, ez a könyve egyelőre várat magára. Ebből kiindulva úgy érzem, ha ismerném az ötletadó művet, talán sokkal élvezetessebb lehetett volna számomra, mert így picit úgy éreztem magam, mint aki csak az előadás felét látja a színházban, se emiatt nem érti, nem tudja összerakni a háttérben húzódó összefüggéseket. Félreértés ne essék, a kötet ismerete nélkül is remek szórakozást nyújt, ám valamiért az az érzés kerített hatalmába, hogy nem kaphatok maximális élményt, mert nem ismerem az előzményt.

Az utolsó ember távozásával áll le a hely légzése; utána pedig lassú haldoklás következik, oly fokozatosan, hogy észrevétlenül tűnik tova a pillanat, ahonnan már nincs visszaút. Penész, egerek és a múló idő által elhozott halál. Semmi drámai. Nem lesz mit mesélni a legvégén, hacsak az a mese nem a bürokráciáról és a tunyaságról sz

Általában nem szokott azzal gondom lenni, ha rögtön fejest ugrunk egy történetbe a kezdetén, hiszen néhány fejezet alatt le szokták tisztázni az írók világuk alapjait, működési elvét, ellenben itt ezt nem kaptam meg. Nagyon sokáig kellett mazsoláznom az információmorzsákból, hogy rájöjjek a részletekre, s bevallom, kezdetben erősen zavart, hogy úgy éreztem, nem értek ebből az egészből semmit. Egy időre félre is raktam, más könyveket vettem a kezembe, mert nem volt meg a kellő lelkesedésem, hogy kibogozzam a szálakat.

Az Árulások tökéletes példa arra, miért is szoktam olyan köteteket is végigolvasni, amik első körben úgy érzem, hogy nem fogtak meg teljesen. Nagyjából az első 50 oldal során már érezni szoktam, mennyire fog tetszeni egy adott írás, ám itt még 100 oldal után is nagyon vegyes hatást keltett. Hihetetlenül lassan épül a történet, és ha teljesen őszinte akarok lenni, helyenként unatkoztam is. Ám az utolsó 100 oldalra kezdenek teljesen összeérni a szálak, előbukkanni a legnagyobb titkok, s olyan csavar részesei lehetünk, ami feledteti minden esetleges korábbi ellenérzésünket. Kár lett volna, ha félbehagyom, mert így utólag már azt mondom, mindennek így kellett lennie, és ismét egy kimondottan jó regényt kaptam Collinstól.

Mindezek ellenére furcsa lehet, ha azt mondom, hogy nagyon könnyű volt ráhangolódni, belehelyezkedni a kialakított légkörbe, s követni szereplőink útját megannyi titok felfedésében, barangolni az iskola árnyas folyosóin, vájkálni a lelkek mélységében. Martin mellett ugyanis mások társául is szegődhetünk, példul Claire Dryden, a neves családból származó, kitűnő grand jeu játékos és jelenlegi magister ludi (játékmester) is felfedi előttünk rejtélyeit. Számomra a legérdekesebb szereplő mégis Patkány volt, akiről kezdetben még azt sem tudtam eldönteni, milyen szerzet, ember-e vagy sem, de arra semmiképp nem számítottam, miféle tragikus sorssal van ő megáldva.

Elképesztően összetett, sokrétű történetet tarthattam a kezemben, mely csöppet sem varázslatos, mint vártam, inkább egy alternatív valóság, társadalomkritika, melyet érdemes ízlelgetni.


Összeségében nem bántam meg az olvasását, bár eleinte nem éreztem úgy, hogy jó barátságban fogunk majd elválni, s azt hittem, csalódás lesz A könyvkötő után, ám végigolvasva már elmondhatom, Collins ismét magasra tette a lécet, s már alig várom, mivel fog előrukkolni legközelebb.

A külvilág még a legjobb esetben is zavaró tényező. A legrosszabb esetben tönkreteszi az embert.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 432
Eredeti cím: The Betrayals

Megjelenés éve: 2022 (eredeti: 2020)
ISBN: 9789635681969


Fülszöveg:

Ha az életed hazugságon alapul, lenne bátorságod kimondani az igazságot?
Montverrében, a réges-régi elitakadémián, amely magas hegyek közt búvik meg, a legjobbakat és legélesebb eszűeket képzik arra, hogy tökéletesen helytálljanak a grand jeu-ben – a nagy játszmában –, ebben a rejtelmes, misztikus vetélkedésben, amely a zenét, a művészetet, a matematikát, a költészetet és a filozófiát egyaránt ötvözi. Léo Martin egykor Montverre kiválósága volt, de azóta egy véres tragédia nyomán elveszítette a lendületét, már nem foglalkoztatja a tudományos pálya. Ehelyett a politika vonzásába került, a kormánypárt feltörekvő csillaga lett, hogy aztán egy apró botlás a karrierjébe kerüljön. Most száműzöttként kerül vissza Montverrébe, és maga sem tudja, milyen sors vár rá.
De az akadémia világa már nem is olyan, mint amilyenre Léo abból az időből emlékszik, amikor még rajongott az intézményért. Annak idején férfiak vezetése alatt állt – Montverre első számú embere most nő: bizonyos Claire Dryden. Ő tölti be a Magister Ludi tisztét, vagyis ő a nagy játszma feje. Léo rögtön szokatlan vonzalmat érez a magiszter iránt – mintha rejtélyes kötelék fűzné őket egymáshoz – noha biztos abban, hogy még soha nem találkoztak.
A legendás Nyárközépi Játszma közeledtével – amely az akadémia tanévének legnagyobb szabású rendezvénye – régóta eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és évszázados hagyományokat rúgnak fel.

Bridget Collins ezzel az élénk képzelőerőre valló, mívesen megmunkált irodalmi alkotással bizonyítja, hogy nem véletlenül tartják a fantasztikus regények világának egyik legjelentősebb, markáns új hangjának.

Bridget Collins A könyvkötő című regényével bebizonyította, hogy zseniális tehetsége van a különleges hangulatú világok megteremtéséhez, és legfrissebb regényével újra megmutatja ezt. Az Árulások egy különleges iskolába kalauzolja az olvasót, amiben sok szó esik az ember igazi természetéről, politikáról, barátságról, szerelemről, a grand jeu-ről és a tanulás fontosságáról.

Tarts te is a Blogturné klub 4 bloggerével, és ismerd meg a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában megjelent Árulások című könyvet. A turné végén neked is lehetőséged van megnyerni a regény egyik példáját, ha jól válaszolsz a kérdésekre.

Az Árulások című könyvben fontos szerepet kap a zene, és ezáltal a zenei művek megkomponálása. A Blogturné Klub bloggereinek blogján találsz egy-egy latin zenei kifejezést, aminek a jelentésére vagyunk kiváncsiak. A helyes választ írd be a Rafflecopter dobozba, és ha szerencséd van, a turné végén megnyerheted a 21. Század Kiadó által felajánlott könyv egyik példányát. Hajrá!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

pizzicato

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

05.21.   Zakkant olvas
05.22.   Readinspo
05.24.   Olvasónapló
05.26.   Booktastic Boglinc