Lori Gottlieb: Akarsz ​beszélni róla?

Ritkán olvasok mások ajánlására, de Lori Gottlieb, Akarsz beszélni róla? című kötetét annyi ismerősöm szerette és ajánlotta, hogy kivételesen engednem kellett a nyomásnak. Kicsit féltem tőle, mert azt gondoltam, jóval szárazabb írás lesz, de nagyon kellemesen csalódtam!

Az olvasás megkezdése előtt csöppet sem számítottam arra, hogy tulajdonképpen egy igazán jó regényt fogok a kezemben tartani. Valamiért az volt bennem, hogy itt magáról a terápiás ülésekről, a pszichológia érdekességeiről fogok valamilyen elnagyolt képet kapni, esetleg, hogy mi alapján indulnak el a szakemberek egy-egy kliens gondjainak megoldásában.

Meglepetésként ért, hogy Lori Gottlieb valójában egy pszichológiai témájú regényt írt, ami egyszerre szórakoztató, szívbemarkoló, önsegítő, és memoár is. Talán túl soknak tűnik a címkézésem alapján, de hidd el, egészen zseniálisan ír a hölgy, és remek arányokkal dolgozik. S persze teljes mértékben igaz, hogy a szakember oldalát ismerjük meg elsősorban, miként igyekszik segíteni a hozzá fordulóknak, de ennél ez a kötet sokkal többet nyújt.

Véleményem szerint céljául tűzte ki a tabudöntögetést, hogy tévhiteket oszlasson el, s közelebb hozhassa a terápiát az emberekhez. Hogy ne halljuk többé azt, hogy a terápia hülyeség, hogy a szakember csak sarlatán, aki lenyúlja a pénzünket, hogy ne vessünk meg senkit, aki segítségért folyamodik, vagy éppen ne legyintsünk, amikor valaki azt mondja, problémái vannak, és talán terapeutára lenne szüksége. Ne mondjuk azt soha, hogy a mi gondunk nagyobb, hogy majd magától elmúlik, vagy hogy "ez csak egy kis depi"...

A modern ember azt hiszi, hogy elveszít valamit - az időt -, ha a dolgokat nem gyorsan csinálja; a megnyert idővel azonban nem tud mást kezdeni, mint agyonütni.

A történet során megismerhetjük Lorit, és az útját, ahogyan a pszichológusi pályához eljutott. Ő nem úgy kezdett neki a főiskolának, hogy bizony ez szeretne lenni, hanem bölcsész diplomát szerzett, majd a filmiparban helyezkedett el. Egy orvosi sorozathoz végzett kutatómunka mozdított meg benne valamit, ami végül terapeutává tette. Kövezzenek meg, de nekem igazán megható volt, ahogy végigkövethettem, milyen szép utat járt be.

Lori nem szégyell arról beszélni, hogy neki is terápiára volt szüksége egy nehezebb időszakban. Nem csak arról volt itt szó, hogy kiadhatta a munkája során felgyűlt, megterhelő érzéseket, hanem bemutatta, hogy a pszichológus is ugyanolyan esendő ember, mint mi magunk. Hiába szakember, mégsem képes csak és kizárólag önmagán segíteni és megoldani a problémáit. Rendkívül szimpatikussá tette, hogy nem állította be magát valami rendkívüli szaktehetségnek, és mert nyilatkozni arról, hogy bizony a pszichológus is csak ember.

Persze nem csak arról van szó, hogy Lori milyen életutat járt be, hanem a saját klienseiről is mesél. Van itt nekünk középkorú, filmiparban dolgozó férfi, rettenetes modorral, aki azért keresi fel, mert nem tud aludni a folyamatos agyalás miatt, de az ülések során felszínre kerül, hogy sokkal mélyebb és megrázóbb problémái vannak ennél. Követhetünk egy fiatal lányt is, akit élete legboldogabb időszakában, éppen az esküvője után diagnosztizálnak rákbetegséggel. De nem mellőzzük az idősebb korosztályt sem, s egy 70-hez közeli, a családja által mellőzött, magát értéktelennek érző, ezért öngyilkosságon gondolkodó asszonyt is megismerhetünk.

Egyes részeken hangosan nevettem, másokon pityeregtem, néha pedig ráismertem egy-két magamra, vagy a környezetemre jellemző vonásra is, amivel igazi "Vagy úgy!" élményem lett, s talán egy picit közelebb is kerültem általuk néhány problémám megoldásához. Nem vagyok rest bevallani, hogy az egyes szereplők története annyira megható volt számomra, hogy a könyv utolsó harmadát szinte végig bőgtem. Remekül adja át az érzelmeket, ami benne és a pácienseiben dúlnak, felszabadulnak, megoldódnak. Könnyű volt átérezni és egytől egyig mindegyiküket megkedvelni.

Az olvasó persze nem csak egy megindító regényt kap, hanem egy kicsit betekinthet a terápia menetébe is. Miképpen zajlik, kik és milyen problémákkal járnak oda, ki hogyan viszonyul ahhoz, hogy terápiára van szüksége, hogyan kezd hozzá az orvos a közös munkához, mikre kell odafigyelnie, mikor térhet el a megszokott megoldásoktól, vagy éppen mikor jön el az a pont, amikor a lezárt esetek közé kerülhet egy kliens mappája? Talán ez a könyv segíthet abban, hogy a terápia ne legyen mumus, ne valami szánnivaló dolognak érezzük, és ne mondogassuk azt, hogy xy-nak "dilidokihoz" kell járnia.

Julie-nak az is megfordult már a fejében, hogy könyvet ad ki azzal a címmel: Mit ne mondjunk egy haldoklónak: útmutatás jó szándékú, de tudatlan emberek számára. Julie szerint ne mondjuk például a következőke: Biztos, hogy meg fogsz halni? Jártál már másik orvosnál? Légy erős! Mennyi esély volt erre? Ne stresszel ezen ennyit! Az a fontos, hogyan állsz hozzá. Le tudod győzni! Ismerek valakit, aki K-vitamint szedett erre, és meggyógyult. Olvastam egy új terápiáról, amelynek hatására összemegy a tumor - mondjuk, egerekben, de akkor is. Tényleg nem fordult még elő a családodban? (Ha előfordult volna, akkor a kérdező nagyobb biztonságban érezné magát, hiszen a genetika mindent megmagyarázna.)

Én magam is jártam egy nehezebb időszakban terápiára, és rendkívül sokat segített. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy keressen fel szakembert, mert ő tehet értünk a legtöbbet. Persze nem ad varázspirulát, ami mindent megold, de segít megérteni magunkat, a reakcióinkat, és rávezethet a megoldáshoz vezető útra.

Nem szégyen terápiára járni, és nem szabad elbagatelizálni sem, hogy "ugyan már, ez csak egy kis depi, egyél csokit, majd elmúlik". Nem! Az esetek hatalmas százalékában az ilyen tanácsok mögött az áll, hogy nem érdekli a beszélgető partnert a probléma, vagy azt gondolja, neki ennél nagyobb gondjai vannak. Hibás elgondolás, hogy a problémáinkat, fájdalmunkat rangsoroljuk, és azt mondjuk, nekünk ennél sokkal rosszabb, igazán kibírhatná a másik... Ez rajta nem fog segíteni, sőt, még mélyebbre taszítjuk.

Ez a könyv talán segíthet abban, hogy megértőbben forduljunk embertársaink felé, és hogy senki ne érezze magát ufónak, vagy egyedül a problémájával.

Ha ezek után még jobban elmerülnél egy pszichológus fejében, szívből ajánlom a magyar gyártású Terápia című sorozatot, Mácsai Pál zseniális alakításával. (Nem mellékesen ebből a könyvből is készül a filmváltozat, Eva Longoria főszereplésével!)


Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, és bátran ajánlanám mindenkinek, akit érdekel a pszichológia, vagy éppen kíváncsi mi zajlik egy terápiás ülésen, esetleg szeretne behatóbb képet arról, miként közelíti meg a problémák megoldását a szakember. Ha szereted az emberi sorsokról szóló történeteket, és/vagy ha szeretsz egy könyvön egyszerre nevetni, és kisgyermek módjára sírni is, akkor ez abszolút neked való! Örülök, hogy születnek ilyen írások, amik érzékenyítenek, és tanítanak, hogy egy elfogadóbb világban élhessünk.

A legtöbb dolog, amit érdemes csinálni, nehéz.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: 21. század
Oldalszám: 464
Eredeti cím: Maybe You Should Talk to Someone

Megjelenés éve: 2020 (eredeti: 2019)
ISBN: 9786155955884


Fülszöveg:

Lori Gottlieb empatikus és találékony terapeuta, akit a kliensei a legkülönbözőbb problémákkal keresnek meg.
Az újdonsült szülők nem boldogulnak a gyereknevelés feladataival.
Az idősödő nő úgy érzi, nincs rá szüksége senkinek. A családja teljesen elfordult tőle.
Önpusztító fiatal alkoholista.
Harmincöt éves, friss házas, halálos betegséggel küzd.
Nárcisztikus tévés, tényleg borzalmas a stílusa. Tragédia rázta meg az életét.
Mindannyian úgy érzik, segít rajtuk a terapeutájuk, könnyebben boldogulnak.
De Lori Gottlied nemcsak terapeuta – maga is pszichológushoz jár, ráfér, hogy fejlődjön a személyisége. Fel kell tárnia egy magánéleti katasztrófa okait, miközben élettörténetét átszövik pácienseinek történetei.
INSTANT NEW YORK TIMES BESTSELLER
A könyvből tévésorozat készül, a főszerepben Eva Longoriával.
2019 legjobb tényirodalmi munkája – O, The Oprah Magazine
„Nyers és szívhez szóló.” – New York Times
„Függőséget okoz – az emberi létállapot csalhatatlan krónikája.” – Kirkus
„Teljesen új alapokra helyezi, mit gondolunk a pszichoterápiáról – egyszersmind megindítóan szemlélteti: minden ember arra vágyik, hogy tartós kötődéseket alakíthasson ki.” – Entertainment Weekly
„Szókimondó és konkrét, miközben reményt ad azoknak is, akik szkeptikusak a pszichoterápiával szemben.” – New York Times
„Provokatív és végtelenül szórakoztató – a kukkoló szemszögéből tekinthetünk bele mások gondjaiba (többek között a szerzőébe is). Egyértelműen megmutatja, milyen értékes dolog a terápia.” – Washington Post

Lori Gottlieb több New York Times-bestseller szerzője, Los Angelesben él, ott működteti a magánrendelését. A pszichológus válaszol rovat állandó szerzője az Atlanticben. TED-beszédét több mint hárommillióan nézték meg.
Korábban magyarul megjelent könyve: Légy a felesége (2011)

Akarsz beszélni róla? Mi akarunk - méghozzá Lori Gottlieb új könyvéről, amelyből megtudhatjuk, mi zajlik a pszichológus fejében egy terápia során. A magyar nyelven nemrég a 21. század kiadó gondozásában megjelent olvasmányt most négy bloggerünk értékeli. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk róla, és szeretnétek is nyerni egy példányt a kötetből!

Ha szeretnétek megnyerni az Akarsz beszélni róla? egy példányát, nincs más dolgotok, mint megkeresni a bejegyzésekben a kiemelt betűket, és azokból összerakni egy szót. A könyv témájához hűen olyan kifejezéseket rejtettünk el, amelyek kapcsolódnak a terápiához - leginkább problémákat, amelyekkel egy páciens pszichológushoz fordulhat.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

10.18.  Readinspo
10.19.  Booktastic Boglinc
10.21.  A Szofisztikált Macska
10.23.  Never Let Me Go