José Saramago: Vakság

José Saramago Vakság című műve először a gyönyörű borítójával keltette fel a figyelmem, aztán kiderült, hogy több ismerősöm kedvence is ez a sötét hangulatú történet. Olvasás után már azt is kijelenthetem, hogy tökéletsen megértem, miért is szeretik...

A világtalanok könyörületes és festői világának befellegzett, ez a vakok kemény, kegyetlen és könyörtelen világa.

Ahogy a fenti idézet is sugallja, ez bizony egy kemény történet. Nem igazán tudtam, mire számítsak, de a várakozásaimat magasan felülmúlta. Sejtelmem sem volt arról, hogy ennyire magával fog ragadni, miközben úgy kifacsar majd, mint egy citromot. Ez a regény ugyanis igen brutális, de mégis könnyű elképzelni, hogy hasonló szituációban pont ez történne velünk.

Történetünkben egy olyan kór lefolyását követhetjük, ami elveszi az emberek látását. Mindez egy teljesen hétköznapi szituációban indul, amikor a lámpánál sorban álló autók egyike a zöld jelzésre nem indul tovább, mert a sofőrje egyik pillanatról a másikra megvakul. Nem lát mást, csak szikrázó fehérséget, s mindenki, aki ezután kapcsolatba kerül vele, majd mindazok, akik ezekkel kapcsolatba kerültek, sorra ugyanezt éli át.

Ha arra nem vagyunk képesek, hogy teljességgel ember módjára éljünk, legalább tegyünk meg mindent, hogy ne éljünk teljességgel állatok módjára.

Legfőbb szereplőnk egy nő, a szemorvos felesége, aki valamilyen csoda folytán, mindenki mással ellentétben, mégsem veszíti el a látását, ám hamar rájöhetünk, hogy ez csöppet sem áldás, inkább átok. A nő kénytelen mindazt a két szemével végignézni, amiről másoknak csak sejtése van, ám biztosan tudni sokkal rosszabb, mint csak sejteni.

A járvány megelőzése érdekében az első vakokat egy elmegyógyintézetbe száműzik, ott zárják őket karanténba, s a katonaság ügyel arra, nehogy kiszökjenek. Ellátmányt bizonytalan időközönként, és meglehetősen keveset kapnak, s mivel senki nem tud a segítségükre lenni, a legalapvetőbb szükségleteik kielégítése is kataszrofális állapotokat idéz majd elő.

Mindemellett az emberi természet hamar kiütközik, s egy ponton az egyik kórterem lakói uralkodni kezdenek a többieken, elveszik az ételt, s az evésért cserébe mindenféle szörnyűséget várnak el társaiktól. A döbbenetes sorok olykor megállásra késztettek, mert apró kaviccsá zsugorították a gyomrom, ám nem kételkedhetek abban, hogy a valóságban sem lenne sokkal rózsásabb a helyzet...

Ebben a történetben furcsaságként hathat, hogy senkinek nincs neve. Csupán úgy emlegetjük őket, mint az első vak, az orvos, az orvos felesége, a fekete szemüveget viselő lány, a nő, aki nem tud aludni vagy a kötést viselő öregember. A vakok világában mit sem számítanak már a nevek, ahogy az életkor sem, s mindenki egy szörnyű gépezet semmitmondó fogaskerekévé válik.

További érdekesség, hogy a párbeszédek nincsenek a megszokott módon külön bontva, csupán a szövegbe ágyazva, és írásjeleket sem használ (például kérdés esetén), ezáltal tulajdonképpen egy igen tömör szöveget kapunk. Bár az elején mindez szokatlan volt, hamar bele lehet rázódni, s az olvasónak egy idő után fel sem tűnik a különbség.

Ha minden cselekedetünknek valamennyi következményét előreláthatnánk, és komolyan elgondolkozhatnánk először a közvetlen, majd a valószínű, majd a lehetséges, majd az elképzelhető következményeken, soha többé el nem mozdulnánk onnan, ahová az első gondolat odaszegezett.

Rendkívül sötét hangulatú disztópiát tár elénk José Saramago, ami bemászik a bőrünk alá, és nem hagy bennünket nyugodni. Bár személy szerint nagyon lassan haladtam vele, mert ngyon megülte a gyomromat, a gondolataimat mégsem ereszette el soha.

Helyenként brutális, vagy éppen gyomorforgató az emberi viselkedés, mégis reménykedünk abban, hogy kicsiny csapatunk sorsa jobbra fordul, melynek élén egy olyan nő áll, aki lát, de minden pillanatban attól tart, hogy a következőben megvakulhat...


Összességében ez egy kegyetlen írás, mégis elképesztően jó, s a 2021-es toplistámra is felküzdötte magát, hiszen maradandó olvasásélményt nyújtott. Saramago tudja, hogyan kell hatni az emberre, s biztos vagyok benne, hogy mindenki magával visz belőle egy darabot. Ajánlanám mindenkinek, aki szereti az elgondolkodtató történeteket, s azoknak, akiknek elég erős a gyomra hozzá. Nekem kedvencemmé vált!

Ha nézhetsz, láss is. Ha láthatsz, figyelj oda.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Helikon
Oldalszám: 408
Eredeti cím: Ensaio sobre a Cegueira

Megjelenés éve: 2021 (eredeti: 1995)
ISBN: 9789634795704


Fülszöveg:

Az 1998-as Nobel-díjas, 2010-ben elhunyt José Saramago legmegrázóbb regénye a Vakság: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s a nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben. A vakság kórja terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el a látását, majd mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele… Az elharapódzó járványt nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe a vakokat, a rejtélyes „fehér kór” tovább szedi áldozatait. A vesztegzárba kényszerített férfiak és nők rettegve, éhezve, szexuális megaláztatásoknak kitéve lassan kivetkőznek emberi mivoltukból. De mégis akadnak köztük olyanok, akik szembeszállnak a pusztulással.

José Saramago irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott disztópiája olyan világot tár elénk, melyben egy járvány az emberek látását veszi el. A regény lapjain megtudhatjuk, miképpen tud szerveződni az emberiség olyan állapotban, amikor az egyik legfontosabb érzékszervét kénytelen nélkülözni, s azt is, képes-e embernek megmaradni egy embertelen helyzetben.

Játékunkban ezúttal látáshoz (és nem látáshoz) kapcsolódó idézeteket találhattok minden állomáson. A feladatotok annyi, hogy megírjátok nekünk a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy az idézet melyik író melyik művében található (író+cím).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Ki az esőt sötét barlang odvából vigyázza,
Kedves annak az árva ég vakságot dobó dördülése [...]”

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

07.15.   Booktastic Boglinc
07.17.   A szofisztikált macska
07.19.   Könyv és más
07.21.   Spirit Bliss
07.23.   Flora the Sweaterist