Sosem olvastam még Benyák Zoltántól, pedig a környezetem mindig elismerően nyilatkozott róla, így amikor lehetőséget kaptam a Requiem trilógia első részének elolvasására, mely az Egy különös tavasz emlékezete címre hallgat, nem sokáig haboztam.

Idén hiába van a sárkány éve, engem az ázsiai és macskás könyvek találnak meg maguknak, s ebből a tematikából az Ő és a macskája már nem az első az idei olvasmányaim között, mégsem unom őket. Az animéből készített kötet nagyon kedves és szívhezszóló.

Miután a Méreggel átitatott varázslat sokkal jobban tetszett, mint ahogy azt előzetesen gondoltam róla, nem hagytam sok ideig pihenni a folytatást, a Sötét édes bájitalt sem. Már csak azért is kénytelen voltam hamar belefogni, hiszen az első kötet egy igen nagy függővéget csapott az arcomba...