Sosem olvastam még Benyák Zoltántól, pedig a környezetem mindig elismerően nyilatkozott róla, így amikor lehetőséget kaptam a Requiem trilógia első részének elolvasására, mely az Egy különös tavasz emlékezete címre hallgat, nem sokáig haboztam.
Vannak időszakok az életemben, amikor annyira besűrűsödik minden, hogy egész egyszerűen megfeledkezem akár fontos dolgokról is. Sajnos így járt ez az értékelés is, s mire már lassan a harmadik része jelenik meg a sorozatnak a boltok polcain, addigra jutott csak eszembe, hogy én még az elsőről is csak az instagram oldalamon hagytam bejegyzést... Persze mindig jobb később, mint soha, szóval lássuk, milyen élményekkel távoztam első Benyák Zoltán olvasásomból.
A csendre senki sem kapja fel a fejét. A némaság, a béke könnyen válik érdektelenné. Ilyen az ember természete, és ilyen az emberiségé is. A sokkra, a fájdalomra mindenki hamarabb reagál, mint a boldogságra.
A történet során egy paradicsomi szigetre utazunk, melyen álmos kisváros, Paradiso fekszik, s amit csak egyetlen híd köt össze a világgal. Csendjét most egy motoros banda veri fel, s mintha csak az apokalipszis négy lovasa lennének, magukkal hozzák a káoszt is. De vajon mi kapcsolja össze az eseményeket, ki áll a háttérben, s hogyan lehetne az útjába állni?
A több szálon futó cselekményben megismerünk egy boszorkányt, egy sanyarú sorsú lánykát, egy szelíd vasparipást, s maga mellé vett "fiát", valamint egy "doktort" is, aki a várost próbálja kigyógyítani minden betegségéből. Mindannyiuknak lesznek társaik és gáncsosaik is, s valami olyannal kerülnek majd szembe, amit elképzelni is nehéz. A rengeteg furcsaság mind egy irányba tart, még akkor is, ha az olvasó úgy érezné, a helyszínen kívül nem sok kapocs van itt.
Ebben az apránként építkező világban a sok-sok szál és szereplő miatt egészen lassan áll össze a kirakós, de a végére hatalmasat fog ütni, és azt kívánjuk, bárcsak azonnal nálunk lenne már a folytatás. A szöveg igazi csemege azoknak, akik szeretik a rendkívül részletes leírásokat, itt ugyanis az utolsó csatornafedélig el lehet képzelni a környezetet, hogy éppen mi történik, hogy néz ki, s már-már filmként fog peregni az olvasó fejében ez a furcsa, elszigetelt település, s a benne zajló különös események.
Benyák Zoltán nagyon izgalmas mesét kezdett el kibontani nekünk 1999-ből, amin ugyan érződik, hogy még nagyon az események elején tartunk, de már most borítékolnám, hogy izgalmas lesz a folytatás is. (Bízom benne, hogy Zoli nem fog csalódást okozni! :D) Kifejezetten tetszett, hogy a szereplőink egymástól távoliak, s látszólag csak a helyszín köti őket össze, viszont abban is biztos vagyok, hogy a későbbiekben szükségük lesz egymásra, és hatalmas fordulatok részesei lehetünk majd.
– Még sosem voltam börtönben úgy, hogy éjszakára is ott kellett maradni. Szóval csak ezért kérdezem. Milyen itt élni?
– Hát…
– Maga, mint elítélt, ezt nyilván tudja.
– Én nem vagyok elítélt. Itt dolgozom.
– Mióta dolgozik itt, vén csont?
– Tizenhét éve?
– Na látja, ha kinyírt volna valakit, feleennyivel is megúszhatja.
Két szívfájdalmam volt a kötet során. A kisebbik, hogy a rendkívül ötletes, fejezeteket elválasztó, és a karakterekre utaló piktogramok csak egy ideig követik a történet szemszögeit, egy idő után teljesen random válogatják őket. Örültem volna, ha ezek végig igazodnak a szereplőkhöz, s nem keletkezik zavar az erőben, amikor pl. a motoros jelnél Sandorra számítunk, de valójában Pestis doktor belső értekezésének lehetünk tanúi.
A nagyobbik problémám az arcátlanul hanyag szerkesztés/korrektúrázás. Több tucatnyi elírással, betűhiánnyal lehet benne találkozni, amit szerintem a legalapabb szövegszerkesztő is villogó pirossal húzott volna alá. Bízom benne, hogy a következő résznél több időt fognak kapni a köteten dolgozó munkatársak, hogy az ilyesmit kiküszöbölhessék, mert engem személy szerint annyira tud borzolni, hogy nem csak figyelni nem tudok, de legszívesebben félretenném a kötetet, aminek a fantáziadús író inná meg a levét, miközben nem feltétlenül az ő hibája... Természetesen az illetékesnél is megtettem a jelzésemet ezügyben, s remélem, a későbbiekben precízebb munkát végeznek a kiadónál, mert ez a történet és író igazán megérdemli a hozzáértő és igényes hozzállást!
Összességében egy remek bevezető kötetet kaptam, mely izgalmas eseményeket vetít előre, s én személy szerint már nagyon várom, hogy olvashassam a folytatásokat! Most már abban is biztos vagyok, hogy Benyák Zoltán egy rendkívüli fantáziával megáldott író, akitől szívesen olvasok később is.
A szeretettel is lehet annyit ártani, mint a gyűlölettel.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 264
Megjelenés éve: 2023
ISBN: 9789634703068
Fülszöveg:
Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi.
Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről.
1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá?
Benyák Zoltán története az ezredforduló nagy eposza. Élő, lélegző szereplők és páratlan események krónikája, titkok, szövevényes kapcsolatok útvesztője bontakozik ki a szemünk előtt, pedig még épp csak megkezdtük a hosszú utazást.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése