Zelei Anna elkötelezett természet- és erdővédő, könyveivel pedig nem csak igyekszik közelebb hozni az olvasóhoz a természetet, de fel is hívja a figyelmet a bajokra, melyekkel megakadályozhatnánk a kárláncolatok beindulását, a klímaváltozással járó negatívumokat, és egy élhetőbb bolygót teremthetnénk.
Az elmúlt években nagyon sokszor írtam már természettel, környezetvédelemmel kapcsolatos kiadványokról, s majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt számoltam be Zelei Anna első kötetéről, Az elveszett erdőről (ITT megtekintheted a bejegyzést), melyben igyekszik közelebb hozni a természetet a hétköznapi emberhez, ugyanakkor nem rest leírni, mennyi kár okozunk mi, kétlábúak ebben a remekül működő és önszabályozó rendszerben.
A kötet első fejezeteiben a fákról olvashatunk a legfelső águk utolsó centiméterétől egészen a gyökérzetig bezárólag. A szerző beszél a felépítésükről, növekedésükről, lombozatukról, kérgükről, gyökérzetükről, rendszertani basorolásukról, és még a gyakori fajok jellemzőiről is. Szó szerint minden porcikájukat megismerhetjük, és az is esélyes, hogy kérdés sem marad bennünk, olyan mélyreható és részletes ismeretekkel lát el bennünket.
A kezdeti könnyedség után viszont belecsap a közepébe, és rengeteg ír arról, mennyi kárt okoz a modern erdőgazdálkodás az erdőségeinkben. Ír arról, milyen szerencsétlenül járnak a telepített fenyvesek, melyek nem egészen a mi éghajlatunkra lettek "kitalálva", pláne nem most, amikor rohamosan változik a klímánk. A csökkenő csapadékmennyiség, a változó éghajlat, a gyorsan szaporodó kártevők, az erdőtüzek mind taglalásra kerülnek majd.
Beszél majd ezeken túl a farontó gombákról, s arról, hol van a tényleges helyük a természetes folyamatokban, s milyen a szerepük manapság. Beszél a nagyüzemi gazdálkodásról, a talajminőség romlásáról, időjárási anomáliákról, a tarvágások okozta károkról, s megannyi érdekességről, melyekkel világos képet kapunk a jelenlegi állapotokról erdőségeinkben.
Eddig még soha nem halottam róla, s emiatt imádtam, amikor a norvég Magbunkerről számolt be, mely tartalmazza a világ összes élelmiszernövényének magvait egy esetleges globális katasztrófa esetére.
A nagy idők tanúi főként azokból a fajokból lesznek, melyek a leglassabban növekednek. A hárs, a mammutfenyő, a boróka, a tiszafa, a szilek és a bükkök sok száz vagy akár ezer évet megélnek, mire biológiai életkoruk végére érnek. Szinte elképzelhetetlen, hogy tízezer év a tölgyeknél csak tíz generáció. Mekkora misszió, mennyi tapasztalat! A sors különös kegyetlensége, hogy a fák életkora ma már az embertől függ, legtöbbjüket ifjú koruk derekán döntik le gyökereiről…
Persze ne gondolja senki, hogy csak vészmadárkodás, meg negativizmus megy ebben a kötetben, csöppet sem! Tényeket tár fel, és megoldásokat is javasol. Nem csak rendszerszinten, de az egyéneknek is kínál lehetőségeket, így az egyszerű, hétköznapi ember is tudja, mi mindent tehet akár csak a saját kertjében is azért, hogy változásokat eszközölhessünk, és egy élhetőbb bolygót teremthessünk.
Különösen szerettem azokat a részeket, melyekben a hétköznapi környezetvédőnek szorongást okozó helyzeteket bont ki, mint például a papírhasználat, a fával fűtés, vagy akár a karácsonyra kivágott fenyők kérdése. Részben képes megnyugtatni, hogy melyek azok a szituációk, amikben nincs okunk aggodalomra, de feltárja azokat is, ahol változtatással és odafigyeléssel sokat tehetnénk az erdőkért és a környezetünkért.
Pont, mint elődjénél, Anna második könyve is egy csodálatos, gazdagon illusztrált kiadvány, melybe gondosan válogatott, színes fotók sokasága került. Ezekkel nem csak a taglalt fák jellemzőit adja át vizuális formában is, de az említett problémákról is nyújt képi anyagot a jobb megérthetőség érdekében. A konkrét szöveg mellett ezútal is minden kép kap kiegészítő információkat, így ebben a könyvben is elképesztően sok információ kerül a birtokunkba az erdőkről, fákról, természetvédelemről.
Nem utolsó sorban pedig azt is meg kell említenem, hogy a kötetből származó teljes bevétel most is jótékony célokra lett felajánlva, így ha ezt a könyvet választod, egy jó ügyet is támogatsz a vásárlással!
Összességében ezúttal is nagyon szerettem Anna írását, sokat tanultam belőle, mind arról az oldalról, hogy ki, miért, és milyen problémákat okoz az erdőségekben, valamint arról is, hogy mit tehetek én, a kicsi ember a változások érdekében. Szívből ajánlom minden természetkedvelőnek, erdővédőnek, vagy kezdő környezetvédelmi aktivistának.
Erdőt, egészséget!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 248
Megjelenés éve: 2024
ISBN: 9786156168818
Fülszöveg:
Erdő. Mindössze négy betű. Ennek a négy betűnek olyan hatalma van boldogulásunkra és boldogságunkra, melyet nem könnyű szavakkal leírni. Aki viszont megízleli ezt az örömforrást és életérzést, az tovább akarja adni. Neked. Nekünk. Mindenkinek. Az utókornak.
Az erdők még mindig tele vannak rejtélyekkel, még mindig rengeteg megfejtenivalót tartogatnak a tudósok számára. De bármi, ami eddig kiderült róluk, az csak értéket adott az emberiségnek. Ezekbe a rejtélyekbe kémlelünk bele, hogy kiderüljön: az erdő nem tud elvenni, csak adni. Önzetlenül és örökké. Nyugodtan bízzuk rá magunkat! Ám a legfontosabb, hogy az erdőt meg is kell védeni, és ez csak rajtunk múlik. Erről szól ez a könyv.
Az ismeretterjesztő kötethez közel száz önkéntes járult hozzá munkájával, fotóival vagy átütő erejű szavaival.
A könyveladásokból befolyó teljes nyereséget a hazai természetvédelem számára ajánlotta fel a szerző.
Részlet:
„Amikor véletlenek hosszú sora után egy makk kicsírázik, még nem tudja, hogy történelmet ír. Ha jókor volt jó helyen, ha megtalálta a tökéletes pillanatot, akkor gyökeret ereszt. Aztán kihajt, és ha egyetlen éhes vad sem jár arra, akkor nekilát meghódítani a meg örökölt teret. Eltelik tíz év. Eltelik száz év. Esetleg ezer. Elkerülték háborúk, kórságok, de még a fázó családok is. Több évszázad megpróbáltatásai után is teszi a dolgát. Hűt, fűt, portalanít és oxigént ad. Évszakokat felügyel, esőt hoz. Átölel embert s állatot. De vajon hogyan képes ellátni mindennel az embert? Honnan van mindehhez ereje? És mi lesz a sorsa a korszakokon átívelő históriának?”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése