Booktastic Boglinc

Inkeri Markkula kötete, A soha fel nem engedő föld a fülszövegben olvasható gleccserkutatóval fogott meg, de ekkor még nem gondoltam rá, hogy ez a szál fog a legkevésbé megmozgatni. Sokkal mélyebb és fontosabb témája van a történelmünk egyik sötét időszakáról, melyben több tízezer gyermeket szakítottak el a családjától a hatalmasok, s majdnem kiirtották egész népüket...

Gyerekként néha bálnának képzeltem magam. Mert a nyár elején mindig délről északra költöztem, nyár végén pedig északról vissza délre, pont, mint a bálnák. Csak felnőttként jöttem rá, hogy van némi különbség. A bálnák mindig a megfelelő helyen vannak.

A történetről röviden

Inkeri Markkula kötetében négy szemszöget is kapunk. Egy fiatal gleccserkutató lányét, aki a kutatásai mellett szerelmet is talál. Egy fiatal férfiét, aki gyökerei után kutat, hogy megszüntesse a lelkében létező űrt. Egy meddő nőét, akinek minden vágya egy gyermek, de azért nem bármi áron. Valamint egy édesanyáét, aki átvert és sorsára hagyott a rendszer.

Négyük élete egy ponton összeolvadni kényszerül, s mire minden darabkát helyére rakunk a kirakósban, egyszerre fog bennünket fojtogatni az igazságtalanság vasmarka, és a feltoluló könnyek. Pedig az ő történetük csupán kitalált, míg a valóságban húszezernél is több sorstársuk volt.

Megannyi jelentős témával találjuk majd szembe magunkat, mint a klímaváltozás hatásai, bullying, hazugságok, rasszizmus, népirtás, örökbefogadás, depresszió, függőség, s még megannyi más. Felsorolásszinten persze úgy tűnhet, sokat akart az a bizonyos szarka, de valójában nagyon szépen egybesimul minden, s kerek egésszé áll össze.

Véleményem

A soha fel nem engedő föld egyrészt a történelem egyik újabb sötét időszakára hívja fel a figyelmet, ami nehezen jut el olyanokhoz, akik nem voltak részesei, nem érezték a bőrükön. A Sixties Scoopnak nevezett jelenség annak az asszimilációs politikai döntésnek a része, mely során számi (Lappföldön élő, finnugor nyelvű őslakos) gyerekeket kényszerítettek internátusokba, hogy kiöljék belőlük kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket. Másokat egyenesen a szüleiktől raboltak el az éj leple alatt, és fehérbőrű, kanadai családokhoz adták őket örökbe. De voltak olyan örökbeadások is, ahol közvetlenül a szülészetekről vitték el a gyerekeket, meghamisítva papírjaikat, megsemmisítve eredeti származásukat. Az indok annyi volt, hogy a gyermekek megérdemlik a jobb életkörülményeket, ám valójában csak el akartak törölni egy népet, akiknek a hagyományait nem értették, és akiket alacsonyabb rendűnek tartottak, csekély értelmi képességgel.

Másrészben ez a történet szól a klímaválságról is. Elmondja mekkora bajban van a világunk, s hiába van néhány elszánt kutató, akik évek óta kongatják a vészharangokat, a hatalmasok közönyből épített védőfalán nem jutnak át semmi. Pedig az északi lakosok már régóta tisztában vannak a változással, s ami rájuk hatással van, az valójában az egész bolygóra hatással van.

Kilépek a színes függöny résén, és újra az iskola lépcsőjén állok. Új a hátizsákom, új a tolltartóm, új a kabátom, de a félelmeim a régiek, a mellkasomban pedig egy iránytű, amelynek észak felé mutató nyila úgy rezeg, mint egy nyírfaforgácsból faragott szív.

A szerző, Inkeri Markkula gyönyörű tájelírásokkal él. Rendkívül érzékletes, szinte ott érezzük magunkat a hófödte tájakon, az olvadó gleccseren, a rénszarvasok járta erdőségekben, vagy a bálnák által keltett hullámok között. Ugyan a történet elején kicsit megtorpantam, s úgy éreztem, unatkozom, nem haladunk túlzottan, de rá kellett jönnöm, hogy csak végtelenül lassan épített, messziről hozta az alkotóelemeket a nagy egészhez, s én csak türelmetlen voltam vele.

Ám nemcsak a tájleírásokhoz van jó érzéke, hanem egy kegyetlen, politikai döntés elszenvedőinek megjelenítésében is. Szívszaggató, ahogyan egyre többet megtudva átérezzük a szereplők kétségeit, veszteségeit, gyászát. Jon a gyökértelenségtől szenved. Tartozni akar valahová, s tudja, hogy éljen bárhol, bárkivel, a vére megmásíthatatlanul köti valahová. Helen a meddőségével küszködik, s minden vágya egy gyermek. Azt azonban hamar megtudjuk, hogy azért erre nem bármi áron lenne képes, s őrületes bűntudat gyötri egész életében, miután tudomást szerez arról, milyen szörnyűség részesévé vált.

Unni egy jobb világért küzd, s bár nincs sok reménye, mégis bízik benne, hogy kutatásai és erőfeszítései hozzásegítik majd egy jobb világhoz. Mindeközben pedig osztozik a gyökértelenség érzésén is, hiszen gyermekként kiszakították szülőföldjéről, és a nagyvárosba kényszerítették, hogy aztán oda-vissza ingázzon két élete között. Alasie pedig egy olyan fiatal nő, akit a rendszer csúnyán átvert, kizsákmányolt, majd sorsára hagyott...

Összességében

Véleményem szerint a felütés a borítón eléggé félrepozícionálja a könyvet ("Drámai szerelmi történet lélegzetelállító tájakon"), mert sokkal kevésbé a romantikus szál a lényeg, mint inkább az, hogy felhívja a figyelmet, milyen borzalmas károkat okoz, amikor a hatalom rossz kezekben összpontosul, és rasszizmussal itatódik át. Sokkal markánsabb témák itt a lényegesek, nem pedig egy lájtos romantikus sztori a hó és jég borította tájakon. Úgy gondolom, inkább szeretne gondolatébresztő, tájékoztató lenni, megismertetni egy majdnem eltörölt népet és kultúrát, s ehhez kevert egy kis szerelemet is, hogy áthidalja a történetszálait.

Az, aki kifejezetten romantikus történetre vágyik, lehet, hogy csalódni fog, de aki szívesen olvas a hatalom által megtört sorsokról, az bizony igazi ínyenc csemegére bukkanhat a lapok között.

Kiadó: Európa
Oldalszám: 320
Eredeti cím: Maa joka ei koskaan sula
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789635049400


Fülszöveg:

Unni, a kanadai Baffin-szigeten dolgozó finn kutató a gleccserek szerelmese. Akkor a legboldogabb, ha a jég és a csobogó víz hangjai veszik körül. Éppen az éghajlatváltozás következményeit tanulmányozza a gyorsan olvadó Penny nevű jégsapkán, amikor összetalálkozik a titokzatos férfival, Jonnal.
Mint kiderül, mindkettőjükben közös a gyökértelenség és az otthon utáni vágyakozás. Unni gyerekként állandóan két világ közt volt kénytelen utazni: szülei válása után szakadt el Lappföldről, ám szűnni nem akaró vágyat érez az apja északi világa iránt. Jon pedig, bár Kanadában született, Dániában nőtt fel nevelőszülőknél, örökségként magával cipelve idegenségét, magányát és titkokkal teli múltját. A férfi felnőttként kap lehetőséget arra, hogy a Baffin-szigeten találkozzon biológiai apjával, szíve mégis tele van bizonytalansággal…
A fiatal férfi és a nő mindössze néhány napot tölt együtt egy hóvihar miatt, összezárva egy házban, mégis rögtön egymásba szeret. Az élet azonban gyorsan elsodorja őket, és mindketten kénytelenek visszatérni otthonukba. Ám ami összeköttetett, az nem enged el, ezért Unni később úgy dönt, megkeresi Jont, és visszatér a Baffin-öböl jég borította vidékére. És ahogy a gleccser olvadozik, úgy kerülnek felszínre a nemzedékeken át elhallgatott múltbéli titkok életükkel és családjukkal kapcsolatban.
A soha fel nem engedő föld megható történet az összetartozásról, a honvágyról, a szabadságról és a szerelemről. Inkeri Markkula az írás mellett biológusként is dolgozik, így aligha meglepő, hogy regénye rendkívül gazdag gyönyörű természetleírásokban, amelyek varázslatos, szinte túlvilági hangulatot teremtenek.

Andris Kalnozols írása, a Szólíts Naptárnak az utóbbi évek legsikeresebb lettországi regénye, mely 1,5 évig vezette a bestseller listákat. Olvasás után azt kell mondanom, nem véletlen, hiszen ez a naplóregény egyszerre megható, kedves, vicces, érzékeny, s én rendkívüli módon szerettem.

Képesnek kell lenned kiállni magadért, még akkor is, ha egy hatalmas lomha mackó vagy, akinek tropára mentek az idegei, mint nekem.

Miről szól a Szólíts Naptárnak?

Ismeretlen év július 8-án kapcsolódunk be abba a naplóba, melyet Oskar, a nagyjából középkorú férfi ír lelkésze tanácsára egy teljes évig. Minden hétre meghatároz egy fontos kifejezést, amin azután egész héten elmélkedik. Az első ilyen a fontos, de lesz majd szó könyvről, barátokról, hazugságról, türelemről, álmokról, képmutatásról, s megannyi másról.

Ez a különleges figura idős édesanyjával él, s napjait egy lett kisvárosban sétálgatva tölti. Betéve tudja a naptárat, van plátói szerelme, ám idegenekkel csak akkor beszél, ha valamilyen névnapot kell megmondani. Becenevét is ezen különös képessége miatt kapta, melynek köszönhetően a város csak úgy ismeri: Naptár. Saját maga úgy fogalmaz, hogy Van valamilyen szindrómám, és még néhány egyéb idegekkel kapcsolatos betegségem., így Oskarnak nincs hétköznapi állása, és tulajdonképpen élete is sajátos buborékában zajlik.

Egy jószívű mamlasz, akit mindenki ismer, mégsem ismer igazán senki. Nyitott a világra, mégis a maga módján küzd meg mindennel, hiszen nehezen azonosítja mások jelzéseit, de ő maga is nehezen küzd meg érzéseivel. Szótlansága mögött egyre inkább felfedezhetjük a vágyat, hogy másokkal kapcsolódhasson, és teljesebb életet élhessen - amennyire állapota engedi.

Mert háború folyik odakint. Látom. Hallom. Az emberek bántják egymást. Elesnek, meghalnak, és újra felemelkednek. Előzd meg a másikat, vagy ő bánt téged. Ölj, vagy téged ölnek meg. A háború kicsi embereknek való. Mert őket nehezebb eltalálni.

Bár a rivaldafényt nem szereti, inkább az árnyak között húzódik meg, mégis zsigeri indíttatása van a segítésre, a teremtésre, a maradandót alkotásra. Ennek köszönhetően alapít majd ingyenkonyhát, mely nem csak a szegények megsegítését, hanem a kontakt megteremtését is szolgálja. Később felajánlja testi erejét, ha valakinek költöznie kéne, vagy nehéz dolgokat cipelnie. Egy újabb ötlet folytán telefonos "lelkisegély szolgálatot" tart magányos, idős embereknek. De egy ponton eljut oda is, hogy ő színdarabot szeretne írni és rendezni, s az időközben összegyűjtött nyugdíjas barátai lesznek a színészek.

Oskar elsőre nem mindig érthető, ám ha valaki hajlandó a dolgok mögé nézni, minden mozzanatában érezheti, mennyire szeretne másokkal érintkezni. Állapota nem szánalmat vagy sajnálkozást fog kiváltani belőlünk, inkább a megértés vágyát, s mi magunk is érezni fogjuk, milyen nagyon szeretnénk kapcsolódni ezzel a csodabogárral.

Te hogyan veszed le a cipődet?

Oskar különleges figura. Ahogy a lelkésze mondja, ő nem tartozik a valósághoz, eredeti módon látja a dolgokat. Olyan tényeken gondolkodik, amin mi magunk talán soha (mint például azon, hogyan veszed le a cipődet), így aztán a világ olyan oldalára irányítja a figyelmünket, amit lehet, észre sem vettünk. Tele van ambícióval, kedvességgel, lelkesedéssel. Vannak álmai, vágyai, félelmei. Lehet, hogy elsőre mindez furcsának tűnhet, de végeredményben pont ugyanaz a célja, mint mindannyiunknak: megtalálni a helyét a világban, s valamit itt hagyni magából.

Kifejezetten szerettem benne, hogy Andris Kalnozols nem arra építi regényét, hogy megsajnáljuk Oskart, inkább csak lehetőséget ad, hogy beleköltözzünk egy átlagostól eltérő figura elméjébe. Kicsit úgy éreztem magam olvasás közben, mintha keresztezték volna Adrian Mole naplóját a Virágot Algernonnak című regénnyel. Néhol szomorú, máskor szelíd humorral bír. Nagyon könnyen leszünk egyek azok közül, akik Oskar szűk környezetét és világát jelentik.

Mosolyogni fogunk, amikor gyermeki elmével csodálkozik rá a világ dolgaira, és tesz fel lehetetlen kérdéseket, vagy éppen fogalma sincs valamiről, de a maga módján próbálja megérteni az adott szituációt. (Az egyik ilyen parádés jelenet, amikor a színházi munkásoktól füvet kap a segítségért, amit teának gondol, majd később ezt meg is főzi valakinek.) Máskor együtt izgulunk majd, hogy semmiképp ne tudjuk meg a "szép lány" nevét. De egyszerre fogjuk érezni azt a magányt is, ami egy átlagostól eltérő, mondhatni beteg embert érint.

Azt hiszem, néha el kell menekülni, hogy megmentsd az életed. És ehhez az igazsághoz hasonlóan, úgy tűnik nekem, hogy néha el kell futni a problémák elől is, amelyek veszélyeztetik a képedet arról, milyennek kellene lennie a világnak.

A napló lesz az az eszköz, ami a torokban elhalt szavakat felfedi. Minden, amit nem mond ki, a naplójában kendőzetlen őszinteséggel lesz leírva. Már csak azért is szerettem ezt az elemet, mert a naplózás tényleg remek arra, hogy kicsatornázzuk magunkból az érzéseket, gondolatokat. Segít megkönnyebbülni, ugyanakkor abban is, hogy jobban rálássunk a problémákra. Oskar maga is időnként újra elolvassa, amit leírt, s ezzel jobban megérti a saját dolgait, de élvezi is az írást, mert egy idő után rádöbben, hogy jó benne.

Nem tudjuk, milyen évet írunk, mi Oskar pontos neve, vagy hogy mennyi idős, de még pontosan azt sem, hogy milyen betegséggel/állapottal küzd. Persze utalásokat találunk, így nagyjából be tudjuk lőni, mégis úgy érezhetjük, Oskar lehet bárki, bárhol és bármikor. Lehet akár egy szomszédunk, vagy egy rokonunk, aki bár különbözik az átlagtól, mégis ugyanarra vágyik. Elfogadásra és szeretetre.

Késő este eszembe jutott, hogy foglalkozhatnék pénzkereséssel. Korábban nem is gondoltam erre. Úgy értem, lehet, hogy ha szándékosan keresed, nagyobb az esélye, hogy megtalálod? Nekem úgy tűnik, hogy így kellene lennie. Kipróbálom.

Rendkívül megindító követni mindazt, ami Oskarral történik. Miként barátkozik össze egy tudóssal, szerény értelmi képességei ellenére. Vagy hogyan találja meg a hangot olyan idős emberekkel, akiknek senkije nincs. Hogyan gondoskodik a környezetéről, milyen állást és családot képzelne el magának, ha egészséges lenne, de azt is mosolyogva figyeljük majd, ahogyan igyekszik megérteni és megértetni magát a világgal. Imádtam a kísérletét, amikor hátrafelé sétál, megtapasztalva valami egészen mást. Szórakoztató azt is olvasni, amikor pénzkeresésre adja a fejét, s bejárja az egész várost, hátha elhagyott valaki egy kis aprót.

Érdekes tapasztalás az olvasó számára, amikor rájön, milyen sok mindent átvitt értelemben értünk a beszélgetéseink folyamán, s hogy ez mennyire nem egyértelmű egy Oskarhoz hasonló embernek. Igazán gondolatébresztő, és öröm volt elmerülni ebben a naplóban. Őszintén szólva, nagyon fog hiányozni Naptár, és minden bogara...

A Szólíts Naptárnak egyszerű, de nagyszerű

Szívesen ajánlom ezt a regényt, ha szeretnél elmerülni egy nem hétköznapi, ártatlan, s kissé gyermeki elmében. Ha érezted már magad magányosnak, ha kilógtál valaha a sorból, vagy ha gondolkodtál azon, hogy elolvasod valaki legféltettebb naplóját. Akkor is, ha szeretnéd jobban érteni azokat, akik valami miatt mások, mint az átlag, s ha tudsz/szeretnél szeretettel és megértéssel fordulni sérült embertársaink felé.

Kiadó: Prae.hu
Oldalszám: 280
Eredeti cím: Kalendārs mani sauc
Megjelenés éve: 2025
ISBN: 9786156675460


Fülszöveg:

„Egyedi humorral megírt mű.”
Madara Melberga

Oskar fejből tudja a naptárt, és bárkinek megmondja, mikor van a névnapja. Napközben a városka utcáit rója, figyel, fürkész, ott segít, ahol tud. Oskarnak van édesanyja, vannak barátai, plátói szerelme, mégsem mindennapi figura. Oskar nem a valósághoz tartozik. Nem szeret beszélni, de arról, ami vele történik, kendőzetlen őszinteséggel számol be naplójában. Egy nap úgy dönt, színdarabot ír a szomorúságról, amely akkor éri az embereket, amikor az örömről kiderül, hogy az csupán üres rutin. Ám ahhoz, hogy jó színielőadást alkosson, Oskarnak össze kell szednie a bátorságát, és el kell mesélnie a történetét.

Andris Kalnozols letehetetlen, életigenlő regénye a zárkózott, de annál jóságosabb és tettre kész fiatalember naplóján keresztül mutatja be egy lett kisváros különc, esendő figuráit, ismerős és rejtett zugait, ahol a legegyszerűbb dolgokból is csoda fakadhat.

A Szólíts Naptárnak humoros, lírai története a köztünk járó hősökről és a másokhoz való kapcsolódás erejéről szól. Arról, hogy időnként közülük is a legcsendesebb figurák hordozzák a legnagyobb történeteket.

A könyvet számos nyelvre lefordították, sikeres színdarab és film is készült belőle Juris Poškus rendezésében.

Andris Kalnozols (1983) lett író, színpadi szerző. Darabjait többek közt a Lett Nemzeti Színház, a Dirty Deal Teatro és a Ģertrūdes Ielas Teātris játssza. A Szólíts Naptárnak az első regénye, amely hatalmas sikert aratott Lettországban.

Régen éreztem már sorozat iránt olyan lelkesedést, mint amit Chugong Solo levelingje vált ki belőlem. Nem csak a történetet tartom ütősnek és izgalmasnak, hanem bámulatosan szép illusztrációkban is jó elveszni. Elképesztő módon tudja átadni a csatatérben történő mozgásokat, s én magam nem tudom megunni a böngészésüket. Színes-szagos csoda ez, én pedig örömmel robogok a hype vonattal!

Spoilerveszély!

Jó, ha tudod, hogy az értékelésem spoilereket tartalmazhat az előző részekre vonatkozóan, így kérlek ezt vedd figyelembe olvasás előtt.
Ha kíváncsi vagy a sorozat korábbi köteteiről írt értékelésem, a címekre kattintva eléred azok bejegyzéseit: Solo Leveling 1., Solo Leveling 2.

Az árnyékod össze van láncolva a sötétséggel. Olyan erőssé válsz, amennyire mély a sötétség.

Mi történt az előző részekben?

Világszerte térkapuk nyílnak, melyek veszélyes dungeonökbe vezetnek. A szörnyekkel teli kazamatákat csak a felébredt, különböző képességű vadászok képesek megtisztítani. Amennyiben nem sikerül egy héten belül ártalmatlanítani minden lényt, úgy a valódi világ emberiségére szabadulnak rá, hatalmas pusztítást okozva...

Miután Sung Jinwoo, az emberiség addigi leggyengébb vadásza egy dupla dungeon incidens során feláldozza magát társaiért, megmagyarázhatatlan okból újra ébred vadászként. A ritka esetnek köszönhetően folyamatosan értesítéseket kap, melyek arra ösztönzik, hogy egyre erősebbé váljon. A fiú egyelőre titkolja képességeit, korábbi hírnevének köszönhetően pedig sokan alábecsülik. A második rész során ölni kényszerül, hogy ne őt végezzék ki, ezzel pedig egy társát is megmenti, aki később szövetségesévé válik. De vajon meddig titkolhatja mindezt?

A Solo Leveling 3. részéről röviden

A kötet elején ismerős karakterekkel találhatjuk szemben magunkat, ugyanis Jinwoo az első rész dupla dungeonjének túlélőivel, valamint néhány elítélt bűnözővel, és egy B rangú vadásszal kell együttműkdöjön. Hamar világossá válik számunkra, hogy a B rangú Kang Taesik valójában sötét titkokat rejteget, s a "másodállása" szereplőink életébe kerülhet, ha Jinwoo nem lép közbe. Ezzel azonban azt is kockáztatja, hogy felfedi újonnan szerzett képességeit. Bár a túlélők hallgatnak minderről, a központnak már kezd gyanús lenni, hogy főszereplőnk körül mindig rejtélyes dolgok történnek, s míg ő E rangúként rendre életben marad, nála jóval erősebb vadászok áldozatul esnek.

Jinwoo mindezek ellenére csak önmagára, és a fejlődésére koncentrál, így a harmadik részben új szövetségesével, Yoo Jinhoval igyekszik minél több magas rangú dungeont kipucolni. Kettejük megállapodásának része, hogy Jinho tapasztalatot szerezhessen guild vezetői álmaihoz, Jinwoo pedig még tovább fejlődhessen. Az egyre gyorsabb szintlépéseknek köszönhetően főszereplőnk egy különleges "kasztválasztó" küldetést kap. A küldetés azonban klasszisokkal nehezebb, mint eddig bármi, amivel megküzdött, s csaknem a fogát is otthagyja, mire felfedezi a kiskapukat, amik segíthetik. A választható kaszt pedig valami egészen zseniális dolog lesz, bár Jinwoo elsőre nem örül neki...

Mindaz, ki szörnyekkel harcol, jobb ha vigyáz, nehogy maga is szörnnyé váljon. És ha sokáig mereszted a szemed a mélységbe, akkor a mélység visszanéz rád.

Chugong egy zseni

Ezt a kötetet mondhatnánk unalmasnak az előzőekhez képest, hiszen főként a szintlépések a témája. Minél több harc, minél több tapasztalati pont. Ennek ellenére én mégis megannyi érdekes pontot találtam, amivel tudtam kapcsolódni, és egyre izgalmasabbnak érzem. Nem fogok tudni 100%-ban spoilermentesen írni, ezért előre elnézést kérek, de egyszerűen lehetetlen kifejtenem a véleményem anélkül, hogy bele ne mennék a lényegi történésbe.

Szóval mondhatnánk azt, hogy unalmas ez a rész, hiszen nem szól másról, mint hogy minél gyorsabban minél több szintet lépjen karakterünk, egyre erősebbé válhasson, hogy ezáltal még tovább léphessen szinteket. Ördögi kör, de hát a történet során már egyszer félbehagytuk a Démon kastélyt, aminek még fel kell derítenünk a titkait, ha combosabb karakterrel vághatunk neki. Itt azonban mégsem csak ennyiről van szó.


Bár Jinwoo egy rideg, törtető srácnak tűnik, aki a céljáért bármire képes, s ennél több nincs is a karakterében, mégis megvillan az érző oldala. Megvédi azokat, akik közel állnak hozzá, ám a kemény külső és a hirtelen jött erő mögött ő is bizonytalan. Az egyik legjobb jelenetsor az, amikor a kasztválasztó küldetés során találkozik régi önmagával, aki szerint még mindig ugyanaz a gyenge senki. Megtestesíti azokat a belső félelmeket, önszabotáló, korlátozó hiedelmeket, amikkel mindannyian küzdünk a hétköznapokban. Az egyik legnehezebb dolog felülkerekedni a saját elménken, és elhallgattatni a belső kritikus túlzott károgását. A pszichológiáért rajongó énem egyszerűen imádta ezt a részt.

Érdekes momentum az is, amikor Jinwoo ráébred, hogy nem ő maga választhat egy neki tetsző kasztot, hanem kijelölik számára, hiszen ő maga a statjai alapján egészen más utat szánna magának, mint amit a rendszer felkínál. Szeretné ezt elutasítanni is, de amikor figyelmeztetik, hogy valami különlegeset készül eldobni, meggondolja magát. Hányszor van ez az életben is, hogy szomorúak vagyunk ha valami nem úgy alakul, ahogyan elterveztük, miközben lehet, hogy valami sokkal jobb hullik az ölünkbe, mint amit szerettünk volna? Hányszor nem vesszük észre az értékeket valamiben, csak mert nem az volt az elsődleges célkitűzésünk? Igazán gondolatébresztő ez a küldetés, ha az ember szeretne a csatán kívül is gondolkodni rajta.

Másfelől azt kell mondjam, hogy a magyar kiadás egyszerűen egekbe nyomta a vérnyomásomat! Megértem, hogy egy nagyon népszerű sorozatról van, aminek az eladását nagyban befolyásolja, milyen ütemben érkeznek az új részek. Ebben az esetben azonban sikerült jól összecsapni. Nem kétlem, hogy webtoont nem könnyű képregénnyé adaptálni, több helyen bele kéne nyúlni és hosszú órákig szerkeszteni a képi világot, hogy tökéletes legyen, de azért az szomorú, amikor a szöveg belelóg a kötésbe, vagy éppen levágják a lapszélen.


Másrészt nem tudok elmenni olyan kifejezések mellett, mint "címes buff". Értem, hogy a szövegbuborékok kis mozgásteret adnak, mégis meg lehetne oldani az ilyesmit szebben. Mindezek egy szájhúzásnál többet azért nem váltottak ki belőlem, ellenben a MINIONOK!

A helyzet az, hogy Jinwoo egy igazán ütős képességet szerez, s nekromantaként egy rendkívül erős árnysereget építhet maga köré. Nos, ennek az árnyseregnek a tagjait sikerült a magyar változatban úgy meghatározni, hogy Jinwoo minionokat tud irányítani. Félreértés ne essék, tudom szeretni a Grut, és ezeket a bolond, sárga kis izéket is, de nem ebben a környezetben. Egészen egyszerűen nem illik ide, és mintha degradálná ezt a brutálisan jó képességet. Sajnálom, de nagyon-nagyon felbosszantott!

Összességében

A fentiek ellenére senkiben ne forduljon meg, hogy mégsem akarja olvasni ezt a sorozatot, mert zseniálisan jó. Nyilván kisebb hibákat, engem zavaró dolgokat kiemeltem belőle, de azért nem ez jellemzi a teljes kötetet és sorozatot, szóval bátran tessék belefogni az egyik legjobb ázsiai képregénysorozatba! Ha szeretsz videojátékozni, kockulni, akkor imádni fogod, de ha motiváció kéne bármihez, ahhoz is jól jöhet!

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 312
Eredeti cím: 추공: 나 혼자만 레벨업 (Na Honjaman Level Up) 3.
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789634703907


Fülszöveg:

Jinwoo eddig sikeresen eltitkolta a világ elől rejtélyes és villámgyors fejlődését. Legújabb küldetése azonban komoly próbatétel elé állítja: a raidre ugyanis nem csupán a dupla dungeon incidens túlélői, az ő egykori bajtársai jönnek el, hanem egy elítéltekből toborzott vadászcsapat is, akiket a szövetség egy megfigyelője kísér, Jinwoonak pedig nem csak furfangosságára, de minden erejére is szüksége lesz, ha azt akarja, hogy barátai életben maradjanak.

Eközben egyre gyülekeznek azok, akiknek felkeltik a figyelmét „az emberiség leggyengébb vadászának” váratlan sikerei. Immár nem csak Korea egyik legnagyobb guildje, de egy rettegett S rangú vadász is szaglászik utána bosszúra szomjazva…

A példátlan sikerű SOLO LEVELING webtoon nem csupán sokmillió olvasó szívébe lopta be magát világszerte, de rendkívül népszerű anime és videojáték is készült belőle. Immár a magyar olvasók is élvezhetik a szemkápráztató képregényt nyomtatott formában!

Egy kedves ismerősöm pozitív kritikája meggyőzött az első rész beszerzéséről, de már akkor volt valami megérzésem, hogy nem kerülhet egymagában a kosaramba. Árkötöttség ide, vagy oda, nem engedhettem, hogy Szakacuki Szakana Bolygóvándora ne helyből a második résszel együtt kerüljön a polcomra, s milyen jól döntöttem! Ez az a sorozat, ami nem csak képi világában, hanem szövegében is képes megnyugtatni a zaklatott lelkeket, miközben központi témája az elmúlás, az emlékek megőrzése, és a támogatás az utolsó időkben.

Minimális spoilerveszély!

Jó, ha tudod, hogy az értékelésem spoilereket tartalmazhat az előző részre vonatkozóan, így kérlek ezt vedd figyelembe olvasás előtt.
Ha érdekel a sorozat első kötetéről írt értékelésem, a címre kattintva eléred annak bejegyzését:
  1. Bolygóvándor 1.

Hogy kezdődött a Bolygóvándor útja?

A Bolygóvándor első részében megismertük a 303-as utazót, aki a Planetarium Ghost Travel munkatársaként szunnyadó bolygókat jár, s igyekszik azok kultúráját archiválni, mielőtt végleg eltűnnek róla az emberek. Megismertük ennek folyamatát, találkoztunk 303 koordinátorával, 505-tel, valamint egy kicsit közelebbről is megismertük a vállalat belső működését. Jártunk egy vegyeskereskedésben, ahol különleges árucikkeket lehet vásárolni, de voltunk az Éji ég könyvtárban is, melyben olyan könyveket is tárolnak, amik valaha a kék bolygóról származhattak.

Megtudhattuk, hogy a szunnyadó bolygókon már alig van élet, mert elszaporodtak rajtuk a mérgező Tóbiásfák, akik egykor maguk is emberek voltak. Az emberek szervezetében felhalmozódik a fák mérge, majd lassan kihajtanak, végül fává változnak. Emlékeik gyümölcsökként kristályosodnak ki, melyeket elfogyasztva hozzájuthatunk az adott emlékhez, de ez csak a 303-as utazónak nem jelent halálos dózist.
Megannyi kérdéssel tehettük le a kötetet, hogy mégis kicsoda ez a 303, és rá miért nem úgy hat a fák mérge, mint másokra. Csak reménykedhettünk, hogy a második kötetből több információhoz jutunk majd. De vajon így lett? Egy kicsit igen is, meg nem is.

A Bolygóvándor 2. részéről röviden

Míg az első részben arról olvashattunk, hogyan keres fel a 303-as utazó szunnyadó bolygókat, s miként archiválja azok érdekes kulturális jelenségeit, addig a második epizódban inkább a kapcsolatok mélyére kalandozunk. Belemerülhetünk az emlékbe, ami 303 és 505 megismerkedésétől napjainkig vezet, s megtudhatjuk belőle, hogy 505-öt, (azaz Dzsirit) hátrahagyták egy Tóbiáserdőben, hogy egymaga várja a véget.

Mivel Dzsiri szinte parancsnak veszi, hogy neki várnia kell az erdőben, 303 ígéretet tesz a lánynak, hogy vissza fogja vinni oda, csak előbb segítsen neki egy pite elkészítésében, amit archiválni szeretne. Próbálja azonban úgy alakítani a helyzetet, hogy minél tovább elhúzhassa az időt (például maga szeretné megtermelni a diót, ami a pitéhez kell), ezzel pedig kimozdítani az akkor még gyermek 505-öt abból az állapotból, hogy rá nincs szükség. Megtudjuk tehát, hogy milyen szoros kötelék van a két szereplő között, és minimálisan már abba is enged bepillantást, hogy mi is történt a 303-as utazóval, mitől lehet ő annyira különleges, mint mások.

Az utazásokat persze ebben a részben sem hanyagoljuk, s ezúttal elkalandozunk például a Derékalj vasútra, melynek 303 az utolsó utasa. Olyan sokan szunnyadtak el a környéken, hogy már nincs értelme fenntartani a szerelvényt, ezért végleg leállítják. De társául szegődünk egy fényárusnak is, s megtudjuk, hogyan is szerzi be a különleges fényt. Mindemellett pedig meglátogatunk egy olyan bolygót is, aminek a lakosai elkészítik házuk makettjét, mielőtt végleg álomba merülnek.

Azt azonban tudnod kell, hogy a vége egy különösen izgalmas, körömrágós pillanatban ér minket, amikor reflexből lapoznánk tovább, de már nincs hová. A lehető legérdekesebb pillanatban fosztanak meg minket a folytatástól, éppen ezért még annál is jobban várom a harmadik kötetet, mint ahogy az egy sorozat egyetében elvárt.

Véleményem

303 karaktere nekem kicsit olyan, mint egy zen szerzetes a maga békés, mosolygós természetével. Mindenkivel megtalálja a hangot, nem haragszik arra sem, aki utálja őt. Olyan, mintha minden mozdulatával csak tanítani szeretne. Persze ő maga mindeközben azt mondja, hogy szerinte ő nem is ember, valami hiányzik belőle. Talán tényleg nincsenek érzései, a mosolya és a békéje pedig csak egy felvett személyiségjegy, hogy ne látszódjon rajta az érzelemmentesség? Megannyi kérdés van még mindig a fejemben, amire ki tudja, mikor fogok választ kapni...

Rengeteget olvashatunk a múltról, hogy kiket és hogyan mentett meg 303 a Tóbiásfává változástól, hogyan került kapcsolatba 505-tel és mik a közös múltjuk részletei. Emellett annak felszínét is elkezdtük megkapargatni, hogy vajon miért olyan 303, amilyen, hogyan lehetnek neki olyan képességei, ami úgy tűnik, senki másnak sincsenek, ám arra még várnunk kell, hogy teljesen összerakhassuk a kirakóst.


A második rész esetében is bővülnek az ismereteink a Bolygóvándor világáról szimplán a puha- és a védőborító segítségével. A védőborító hátulján ezúttal is kapunk néhány utazásicikkajánlatot a Planetarium Ghost Traveltől, például Jóálom párnát, vagy Holdfénycukorkát. A védőborító alatt ezúttal a PGT vállalat szervezeti felépítéséről, valamint nem hivatalos szerveiről olvashatunk, illetve a 463-as szunnyadó bolygó helyszíneiről, elrendezéséről.

Nagyon szeretem ezeket a csöppnyi adalékokat, mert színesebbé teszi a történetet, mégsem terheli a rövid szövegű képkockákat.
A rajzolása egyébként továbbra is bámulatosan szép, még mindig az első pár színes oldalt imádom a legeslegjobban, valamint azt, hogy mennyi érzelmi intelligenciával dolgozik a kötet. Ha valami melankólikus, de mégis szívmelengetőre vágyik az olvasó, ez a tökéletes választás!

Olvasnod kell a Bolygóvándort!

Annyira csodálatos ez a történet és a rajzolása, hogy nem győzök áradozni róla a barátaimnak. Az évem toplistás kötetei közé tartoznak, és nem telik el nap, hogy ne kutatnám, mikor érkezik a folytatás. Nincs még egy ilyen, ami ennyire szépen és megnyugtatóan képes az elmúlásról beszélni. Mindemellett pedig rendkívül izgalmas titkokkal van tele, amiket mielőtt szeretne kideríteni az olvasó. Bátran ajálom, ha egy érzelmekkel teli, kissé keserédes, de mégis gyönyörű mangára vágysz.

Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely
Oldalszám: 256
Eredeti cím: 星旅少年 (Hoshitabi Shōnen 2.)
Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2022)
ISBN: 9789635951178


Fülszöveg:

A manga 2. részében fény derül 505-ös múltjára, és tanúi lehetünk az első találkozásának a titokzatos 303-assal. Hogy miért nem hat a tóbiásfák mérge 303-asra? A képregényből ez is kiderül!

Olvasóként nagyon sok minden érdekel, így bármennyire is sajnálom, mások ajánlására nagyon ritkán tudok könyvet a kezembe venni. Egyszerűen nem fér bele. A Bolygóvándor mégis egy olyan kötet, amit egy közeli barátom említett, így egy nagyobb kedvezményt kínáló időszakban landolt is a kosaramban. Helyből a második résszel együtt rendeltem, mondván, ha jó, nem akarok sokat várni vele. És amúgy nagyon jó!

Ismerősnek tűnik, de honnan?

Első blikkre eszünkbe juthat erről a történetről Exupéry mindenki által ismert írása, A kis herceg. Főszereplőnk nagyon hasonló karakter, aki szeret ismerkedni, sokat kérdezősködik, ám mégsem egy kisfiúval van dolgunk, aki csak jobban szeretné érteni a világot. A Bolygóvándorban inkább egy kísérőt kapunk, aki megőrzi azokat a történeteket, amiket már nem tudnánk másnak elmesélni. Hidat képez az élet, és az elmúlás között.

A Bolygóvándor első részéről röviden

Szakacuki Szakana mangájában a 303-as számú utazó társai lehetünk, aki a Planetarium Ghost Travel Inc. megbízásából különböző kisbolygókat látogat. Feladata, hogy a szunnyadó státuszba került bolygók kultúráját megőrizze, s minden érdekes dolgot archiváljon az utókornak. A titokzatos tóbiásfák mérge ugyanis hatással van az emberek szervezetére, s amikor eléri a maximális szintet, ők maguk is fává változnak, további mérgező erdőket létrehozva. 303-as az egyetlen, akire úgy tűnik, nem hat a fák mérge, de vajon miért nem?

Minden fejezetben új helyszínre érkezünk, és új emberekkel, azok történeteivel ismerkedünk. Találkozunk majd olyannal, aki az írás segítségével talál vissza valódi céljához. Olyannal, aki a családi örökséget szeretné tovább vinni, de elakad. De megismerjük majd az Éji ég könyvtár titkait, vagy éppen azt a helyet, ahol azok szállhatnak meg, akik hamarosan fává változnak. Utalást kapunk arra is, hogy 303 és 505 régi ismerősök, de ennek kifejtése még várat magára.

Vannak olyan helyzetek, amikor nem mondhatjuk el, mit érzünk, hiába szeretnénk. Mondjuk egy reménytelen szerelem esetében, vagy ha van valaki, akivel már nem találkozhatunk.

Véleményem

A Bolygóvándor (Star Tripper) egyszerűen gyönyörű! Nem, nem csak a letisztult rajzolására gondolok, hanem magára a történetre is, ami egyfajta keserédes hangulatú, az érzelmekre mélyen ható alkotás. A kötet elején néhány oldal színes nyomtatásban élvezhető, s bár az űrben utazgatva nem annyira hiányoznak az olvasó számára a színek, mégis azt mondom, imádom ezt a kék árnyalatos megoldást, és szívesen nézném végig így az egészet.

Központi témája az elmúlás, így főként ennek elfogadásával, az utolsó beszélgetések és a társas kapcsolatok fontosságával foglalkozunk. 303-as egy rendkívül közvetlen, igazán megértő utazó, aki mindenkivel megtalálja a hangot, s az olyanoknak is támaszt és vigaszt tud nyújtani, akik már kihajtottak, s nagyon kevés idejük maradt hátra. Szakacuki Szakana olyan csodálatos érzékkel nyúl a halál témájához, ahogyan csak kevesek tudnak, s tényleg gyönyörűt alkot belőle.


A történet során borzasztóan sok kérdésünk fog támadni, amiket egy első rész lévén nem igen fognak megválaszolni. 303-as maga is különleges és titokzatos. Olyan dolgokra képes, amire rajta kívül senki, ám mégsem szeret magáról beszélni. Koordinátora, 505-ös, aki a legtöbbet van kapcsolatban vele, még ő is csak találgatja, ki is valójában 303. Nyilván az idő, és a részek előrehaladtával egyre többet fogunk megtudni róla is, és a miértekre is választ kapunk.

A kötet egyébként páratlan módon építi tovább a világot. A védőborító hátlapján például Planetarium Ghost Travel ajánlót kaphatunk utazási cikkekről, vagy éppen rövid ismertetőt egy önjáró egykerekűről, amivel a történet szereplői közlekednek. A borítót levéve a puhatábla mindkét oldalán további érdekességekről olvashatunk, mint 505-ös lakásának elosztása, 303-as felszerelése, vagy éppen egy népszerű kártyajáték szabályrendszere. Ezek az apróságok tovább mélyítik ismereteinket a kialakított világról, de a borítóra helyezve inkább érdekes adalékok lesznek, mint unalmas oldalszaporítók.

Ide az összes Bolygóvándort, de rögtön!

Neked ajánlom ezt a sorozatot, ha szereted a mély érzelmekkel dolgozó történeteket, ha szeretnél az elmúláshoz nem csak krimiken, thrillereken keresztül kapcsolódni, és akkor is, ha szereted a sci-fi világokat. Ez a mese egyszerűen bámulatosan szép, érzelmes és okos, minden tekintetben! Én legszívesebben azonnal végigolvasnám a teljes sorozatot, szóval nagyon remélem, hogy a kiadója minél előbb elhozza a folytatásokat! Segítsetek ebben, és olvassatok Bolygóvándort!

Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely
Oldalszám: 248
Eredeti cím: 星旅少年 (Hoshitabi Shōnen 1.)
Megjelenés éve: 2023 (eredeti: 2022)
ISBN: 9789635950669


Fülszöveg:

Szakacuki Szakana mangája, a Bolygóvándor (Star Tripper) egy gyönyörűen rajzolt varázslatos történet, amelyben a 303-as számú utazó egy különös univerzum bolygóira látogat a Planetarium Ghost Travel Inc. megbízásából, hogy rögzítse és megőrizze azok eltűnőben lévő kultúráját. A bolygókat ugyanis a titokzatos tóbiásfa terjedése fenyegeti, amelynek mérge elaltatja a bolygók lakóit.

Mindig közel álltak a szívemhez az ázsiai képregények, de a Solo leveling egy azok közül, amiket a legjobban kedvelek. Imádom a pörgős akciót, a gamer vonalat, az egyre feszültebb helyzetet, és ahogy kibontakoznak ennek a párhuzamos világnak a sajátosságai. Jinwoo egyre jobban megváltozik, bár egyelőre még úgy érezhetjük, hogy céltalan, ám hamarosan ez is árnyaltabbá válik.

Manhwa? Webtoon? Mi van?

Gyorsan tisztázzunk pár alapfogalmat, hátha valakinek teljesen új lenne! A manhwa nem mást jelent, mint koreai képregényt (nem összekeverendő a japán mangával, vagy a kínai manhuával!).
A Webtoon a web+cartoon szavakból tevődik össze, s az interneten olvasható, s kifejezetten oda optimalizált, rajzolt történeteket takarja (pl. a hivatalos Webtoon oldal). Dél-Koreából indult, ahol a 2000-es évek gazdasági válsága sokaknak nem tette lehetővé a nyomtatott képregények vásárlását, ám minden adott volt az országban ahhoz, hogy átkerüljenek az online térbe. Mára meghódították az egész világot ezek az online történetek, s több közülük könyv formában is kiadásra került, vagy éppen film/anime sorozat is készült belőlük. Ezek közül egy a Solo Leveling is!

Spoilerveszély!

Jó, ha tudod, hogy az értékelésem spoilereket tartalmazhat az előző részre vonatkozóan, így kérlek ezt vedd figyelembe olvasás előtt.
Ha érdekel a Solo leveling első részéről írt értékelésem, a címre kattintva elolvashatod!

Hogy kezdődött minden?

A világ minden táján titokzatos térkapuk kezdenek megnyílni, melyek különböző erősségű varázslényeket, szörnyeket rejtenek. Ezzel egyidőben vadászok ébredtek fel, akiknek az a feladata, hogy megtisztítsák ezeket a kazamatákat, különben a tartalmuk a hétköznapi világra ömlik, hatalmas pusztítást okozva. Ezekből a különleges képességű harcosokból egy a főszereplőnk is, Sung Jinwoo, akit az emberiség leggyenbébb vadászának tartanak. Rengeteg sérülést és megalázást kell elviselnie, de a családjáért muszáj küzdenie. Esélye sincs jobbá válni, hiszen a vadászok szintje ébredésükkor meghatározott, és nem változtatható...

Amikor egy napon egy különleges dupla dungeonbe kerül a társaival, az ő gyors észjárásának és önfeláldozásának köszönhető, hogy néhányakat sikerül megmenteni. Arra viszont senki nem számít, hogy a fiú másodjára is felébred vadászként, s ezzel megkezdődik harca a minél gyorsabb szintlépésekért, és a legjobbak közé kerülésért.

A Solo Leveling második részéről röviden

Webtoon lévén, pontosan ott folytatjuk, ahol az előző résznél elvágták, azaz Jinwoo enged kíváncsiságának, és belép az alkalmi dungeonbe. Ennek kulcsát a napi küldetések teljesítéséért járó jutalmak közül, pontosabban egy mystery boxból szerezte. Hamar rájön, hogy ezen a próbatételen csak magára számíthat, s a titokzatos értesítések csöppet sem kímélik. Rengeteg, nála jóval erősebb állatszörnyet kell majd legyőznie, ám az is hamar világossá válik előtte, hogy minél több lényt küld a másvilágra, annál erősebbé válik. Azzal együtt, hogy egyre magasabb szintre lép, végre olyan különleges tárgyak birtokosává is válik, melyekre eddig soha nem volt pénze, s amik segítik a küzdelemben.


Ezzel egyidőben arra is rá kell ébrednie, hogy a vadászok egy része sem csak jótét lélek, aki segít az emberiségnek, és élvezi a dicsfényt, ami körülveszi, hanem kőkemény farkastörvények uralkodnak közöttük. Könnyen kihasználják a gyengéket, eltussolják bűntetteiket, s nincs, aki megállítsa, vagy megbüntesse őket. Mert "ami egy dungeonben történik, az ott is marad". Jinwoot korábbi tapasztalatok miatt gyengének, és könnyen eltakaríthatónak tartják, ám mióta újra felébredt, senki nem tudja, milyen képességekkel bír. Csak ennek köszönheti a túlélését egy halálközeli helyzetben, mely abban is segíti, hogy szövetséget alakítson ki egy harcostársával. Kettejük között üzleti megállapodás születik, melyből mindketten profitálnak, igen busásan.

Jinwoo viszont nem csak segítőket és segítő tárgyakat, hanem egyre több ellenséget is szerez magának tetteivel, melyeknek meglesznek a következményei...

Véleményem

Jinwoo karaktere a szintlépéseknek köszönhetően igen hamar megváltozik, mind fizikailag, mind személyiségben. Míg korábban egy csendes, félénk gyerek volt, mostanra kész férfivá vált (mindössze egy kötettel később, szóval fénysebességgel törünk előre). Átalakul a teste, magasabb lesz, karakteresebbé válik az arca, és egy jó fodrász is ráfért. :P Elkezd rendkívül céltudatossá, törekvővé és egyben önzővé válni, akit csak az érdekel, meddig juthat el, milyen gyorsan tud szintet lépni. Olyan szempontból példaképpé válik, hogy sosem adja fel, ám a fejét sokszor csak utólag használja, s beleugrik mindenbe, amire kíváncsi. Másrészről pedig egyre érzéketlenebb is, és gondolkodás nélkül öl meg embereket. Persze, nyilván ezt várjuk egy akciótörténettől, ami egy videójátékra hasonlít, s ahol a játékosok mindig kénytelenek szemrebbenés nélkül gyilkolni, hogy előrébb jussanak.


Az első rész olvasása óta nálam eltelt már egy kis idő, s azóta befaltam a következő hármat angolul, így pedig jobban feltűntek a magyar fordítás sajátosságai. Bár már az első kötetben is használta a quest szót küldetés helyett, vagy értesítés helyett a notificationt, de ebben a részben zavarni kezdett pl. a "bossmenet" ami a bossfight magyarítása lett, vagy éppen a meghagyott stamina kifejezés. Egyes szavakat meghagytunk, másokat félig lefordítottunk, s egy kicsit zavartan néztem rá, hogy miért így oldottuk meg? Mondhatni totyogós korom óta játékos vagyok (még Atarin is játszottam :D), szóval ismerem és használom is a legtöbb kifejezést, mégis úgy voltam vele, hogy furcsa megoldás.

Az jutott róla eszembe, hogy biztosan nem csak gamerek veszik kezükbe ezt a sorozatot. Nyilván lehetetlen, hogy szövegen belül kerüljenek megmagyarázásra bizonyos kifejezések, hiszen a képregényes formátum nem megengedő ezzel kapcsolatban, viszont egy szószedet lehet, hogy jó lett volna a kötet végére azoknak, akik még csak most kezdenének kockulni. Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy rosszul nézett volna ki a teljes magyarítás, használhattunk volna HP helyet ÉP-et, Notification helyett értesítést, stamina helyett mondjuk kitartást, vagy állóképességet.

Nincs kétségem affelől, hogy én voltam érzékeny periódusban az olvasásakor, amiért ez szemet szúrt, de mindig a saját élményeimet írom meg minden könyvvel kapcsolatban, így ezt sem hagyhattam ki. Félreértés ne essék, nem tartom rossznak, mégis kizökkentett időnként a storyból az, hogy elgondolkodtam, vajon mitől függött, hogy az adott szó magyarításra került, más meg nem?

Összességében

Szívesen ajánlom ezt a sorozatot azoknak is, akik nem ismerősek az ázsiai képregények világában, ugyanis a koreai manhwákat európai iránynak megfelelően kell olvasni, ami könnyebbség lehet a hagyományos japán mangákkal szemben, valamint páratlanul szépek az illusztrációk, és csak gyönyörű, színes képekből áll a kiadvány.

Ha szívesen olvasnál más akciódús képregényt (jobban mondva mangát), akkor szívesen ajánlom neked a kiadó kínálatából az Alita, a harc angyalát is!

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 296
Eredeti cím: 나 혼자만 레벨업 (Na Honjaman Level Up) 2.
Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2021)
ISBN: 9789634703891


Fülszöveg:

Sung Jinwoo, az Emberiség Leggyengébb Vadásza túlélte a valaha látott legiszonyatosabb dungeon próbatételét. A baj csak az, hogy ő maga sem tudja, pontosan hogyan sikerült neki. Ráadásul azóta, hogy elfogadta a rejtélyes felugró kezelőfelület ajánlatát, újabb és újabb feladatokkal halmozza el a titokzatos háttérrendszer, és ha Jinwoo nem teljesíti ezeket a küldetéseket, annak szörnyű következményei lehetnek. Ugyanakkor, ha a questek kéréseinek megfelelően cselekszik, folyamatosan szintet lép és komoly erőre tehet szert.

Azonban az emberi kapzsiság és árulás ellen semmiféle szintlépés nem vértezheti fel, és egy újabb raid során olyan vízválasztóhoz érkezik, ahonnan nincs visszaút...

A példátlan sikerű SOLO LEVELING webtoon nem csupán sokmillió olvasó szívébe lopta be magát világszerte, de rendkívül népszerű anime és videojáték is készült belőle. Immár a magyar olvasók is élvezhetik a szemkápráztató képregényt nyomtatott formában!

Amikor megláttam Jon Szomin kötetének borítóját, azonnal éreztem valami bizsergést, s tudtam, olvasni akarom A kis szöuli fazekasműhelyet. Ekkor még a fülszöveget sem futottam át, mégis a kosaramban landolt egy bevásárlás során. Persze, akkor is így történt volna, ha előre elolvasom a fülszöveget, ami a történet első pár mondatát is tartalmazza. Éreztem, hogy vágyom erre a lassú írásra, és nem is tévedtem.

Tökéletes olvasmány az őszi lassuláshoz

Néhány éve nagyon ráfüggtem a koreai drámákra, s egyiket a másik után daráltam be. Nem volt nap, hogy ne néztem volna meg legalább egy részt belőlük. Egyszerűen nem tudtam leállni. Azóta tudatosabban nyitok a koreai irodalom felé is, s ezek közül egy volt A kis szöuli fazekasműhely is. Valamilyen láthatatlan kötelék vonzott, s megmutatta, hogy bár néha elfelejtem, szükségem van a lassulásra és az alkotásra, főleg ebben a mai, állandó impulzusokkal teli világban. Jon Szominnak köszönhetően én is egy voltam a csoporttagok közül, aki átértékeli kicsit az életét, befelé fordul, figyel. Úgy gondolom, őszre pont tökéletes egy efféle lassú, kuckózós olvasmány.

Miről is szól A kis szöuli fazekasműhely?

Dzsongmin, az egykori forgatókönyvírónő, teljesen kiégett munkájában, s miután felmondott, hosszú hónapokig még a lakásából sem lépett ki. Egy napon megelégeli saját életének romjai között töltött mindennapjait, s elhatározza, felfedezi végre a környéket, ahol lakik. Egy ígéretesnek tűnő kávézóba lépve azonban új irányt vesz az élete. Valójában nem is kávézót talált, hanem egy kedves kis fazekasműhelyet, ahová őt is meginvitálják a foglalkozásokra.

Dzsongmin számára hamar rutinná válik a műhelyben töltött idő, felfedezi saját képességeit, hiedelmeit. Próbál úrrá lenni állandó maximalizmusán és kiteljesedni, újjáéledni az alkotás folyamatában. Apránként vetkőzi le gátlásait, miközben csoporttársai életének nehézségeit is megismeri, s míg ráérez arra, hogyan is kéne az agyagot saját kedvére formálni, egyúttal önmagát is alakítja.

Kedves, lassú folyású történet, mely nagyobb fordulatoktól mentes, mégis képes megmelengetni a szívet és elgondolkodtatni olvasóját.

Véleményem

A kis szöuli fazekasműhely engem az egyszerűbb, kedves koreai drámákra emlékeztetett, mely bemutatja, hogy a legmélyebb gödrökből is van kiút, ha rátalálunk arra az útra, ami képes kimozdítani minket addigi rutinunkból. Rendkívül lassú, majdhogynem eseménytelen írás, mely főleg a fazekasságra összpontosít, és egy kisebb csoportosulás tagjaira, akik ugyanott tanulják az agyagozás fortélyait. Van közöttük olyan, aki munkahelyét elhagyva saját fazekasvállalkozást szeretne indítani, más kötelező jelleggel vesz részt, hogy követhesse szülei nyomdokait, még ha neki nem is ez a leghőbb vágya. Főszereplőnk pedig egyszerűen egy öngyógyító folyamat részeként csöppen mindennek közepébe, s rájön, nincs egyedül.

A történet során felszínesen ismerjük meg a többi szereplőt, az ő nehézségeiket és a kapcsolatukat a fazekassággal, ám nekem valahogy mégis pont elég volt az, amennyit megtudtam. Nagyon könnyű volt belehelyezkednem és egynek érezni magamat a csoportból, meghallgatni éppen kivel mi történt, mi a célja, vagy éppen mik a nehézségei. Jon Szomin megmutatta, milyen, amikor egy alkotási folyamat egyúttal terápiává válik, s az alkotó megismeri önmaga működését, s azokat a területeket, amit fejleszthetne annak érdekében, hogy később jobban érezze magát.

Nagyon szerettem ezt az irányt, ahogyan az évszakok előrehaladtával a csoport tagjai felismerik azokat a tényezőket, amik eddig hátráltatták őket, s meglelik céljaikat egy boldogabb élet kialakításához. Mindemellett még egy macska is fontos szerephez jut a történetben, így ha te sem tudsz ellenállni az ázsiai, macskás történeteknek, akkor ezt se hagyd ki!

Megtört a csönd, amelybe Dzsongmin hónapokra beburkolózott. Kellemes és vidám hangulatban foszlott szét, s a némaságban rekedt tömött fonalgombolyag apránként kezdett kibogozódni. Úgy érezte, nem bánja, ha többé már nem lesz csend. Sokkal csodálatosabb, ha szavak vagy az agyag tompa hangja csiklandozza a fülét.

Be kell vallanom, hogy nehezen szántam rá magam az olvasásra, mert előzetesen elolvastam róla pár értékelést, és nagyon sokan kiemelték a fordítás gyenge színvonalát. Olvasás után értetlenül álltam a dolog előtt, mert bizony vagy én vagyok túl igénytelen, vagy nem volt ezzel annyi probléma, mint amennyien kiemelték ezt. Nyilván nem egyszerű egy koreai szöveget magyarra ültetni, hiszen az ő nyelvükben megannyi árnyalat van, ami nálunk egyszerűen nem létezik, vagy olyan titulusokat használnak az egymáshoz közelállók megnevezésre, ami nekünk teljesen idegen. Viszont mindazok, akik ugyanebből kifolyólag félnének olvasni, szerintem ne aggódjanak!

Számomra az egyetlen nehézséget az jelentette a könyv első szakaszában, hogy a szerzőnek sikerült szerintem az összes Dzs-vel kezdődő koreai nevet összegyűjteni, így némi jegyzetelés nem ártott, míg megtanultam, ki kicsoda, és milyen viszonyban van a másikkal.

Neked ajánlom ezt a könyvet, ha...

Ha szereted a lassú folyású, szívmelengető történeteket, az ázsiai kultúrát, barangolnál Szöul eldugottabb utcáiban, vagy kifejezetten érdeklődsz a fazekasság iránt, akkor ne is menj tovább, ez a te történeted lesz!

Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 240
Eredeti cím: 공방의 계절
Megjelenés éve: 2024 (eredeti: 2023)
ISBN: 9789635434091


Fülszöveg:

Dzsongmin egyik pillanatról a másikra mond fel a munkahelyén, úgy érzi teljesen kiégett. Már évek óta fáradhatatlanul dolgozik, érzi, változásra van szüksége.
Miután hónapokra kivonja magát a társadalomból, most úgy dönt, újra összerakja az életét. Kimerészkedik az utcákra Szöul közelében, ahol belebotlik a Szojo fazekasműhelybe. Ahogy magához vonzza őt a hely fénye és melegsége, az agyag és a kávé illata, Dzsongmin úgy érzi, valami megmozdul benne...
Társra talál, akivel megoszthatja élettörténetét, s közben az évszakok múlásával egyre inkább visszatér önmagához. Sorra készülnek a tányérok és edények, s ahogy keze egyre elfoglaltabb, úgy elméje lenyugszik és szíve kitárul, mint még soha azelőtt.
Korea feltörekvő tehetségének felemelő története olyan régi módszerekről, amikkel rátalálhatunk a közösségre, ahová tartozunk. Egy mese arról, mi történik, ha lelassulunk ebben a rohanó világban.

Dzsongminnak örökre az emlékezetébe vésődött, ahogy tavaly először megszúrta egy tüske.
Rengeteg gesztenye hullott ősszel a földre. Kezébe vett egyet, amire senki nem lépett még rá. Letörölte róla a piszkot, és kibontotta a tokot. Üres volt, mintha valaki már kivette volna belőle a magot. Összegyűjtött még néhány üres tokot, a durva tüskék a tenyerébe fúródtak. A gesztenyék között megbújt egy dühítően éles darab.
Dzsongmin erősen rászorított a tüskés héjra. Meg akarta büntetni a kezét, amely eddig olyan hanyag szövegeket írt. Kerek vércseppek serkedtek a tenyeréből. Zsibbasztó fájdalom futott végig a karjából a gerincén keresztül egészen a lábujjáig.
Attól a naptól kezdve Dzsongmin többé nem hagyta el a házat. Akkor még egy teljes évszak sem telt el azóta, hogy a Gesztenyesor városrészbe költözött.

Az ázsiai kultúra szeretete nálam nem áll meg a regényeknél és mangáknál, ugyanannyira érdekel minden a kultúrájukkal kapcsolatban, legyen az akár vallás, vagy éppen egészségmegőrzés. Nina Cheng kötete, a Kínai gyógyászat a lélek számára egy rendkívül kompakt, tudományosan bizonyított hatású terápiákkal teli kézikönyv modern társadalmunk népbetegségeinek kezeléséhez.

Nem lehet csak úgy rohanni

A legtöbb ember, aki bármilyen, a normálistól eltérő állapottal küzd - mondjuk úgy, beteg -, a frusztráltsága mellett rendkívül türelmetlenné válik. Keresi a lehetőségeket a mielőbbi megszabadulásra, a nyugati orvosok pedig általában hazaküldik egy pirulával, ami az adott tünetet jó eséllyel kezeli. Azonban a gyökérokokkal a legtöbben nem foglalkoznak. A kínai gyógyászat megtanít arra, hogy testet és lelket nem érdemes külön kezelni, hiszen szorosan összekapcsolódnak, így az ő terápiáik mindig kombináltak.

A kötet maga is lassításra ösztönöz, mivel nagy mennyiségű szöveget és rengeteg információt tartalmaz. Bár kis alakú kötet, és csak 160 oldal, valójában kéthasábos, apróbetűs kivitel, így sokkal több minden kapott helyet a lapokon, mint ahogyan első körben számítanánk rá.

A Kínai gyógyászat a lélek számára című kötetről röviden

Nina Cheng írása a kínai gyógyászat évezredes tudását igyekszik átadni a mentális problémákkal kapcsolatban, melyek tudományosan is igazoltak. Az első fejezetek során megismerhetjük gyógyászatuk történelmét, módszereiket, valamint az érzelmek és a mentális egészség kapcsolatát a hagyományos kínai orvoslással. A későbbi fejezetekben ír az alvási nehézségekről, depresszióról, szorongásról, ADHDről és koncentrációs zavarokról, agyködről és traumáról.

Minden probléma esetén kapunk történelmi áttekintést, hogy miként viszonyul hozzá a kínai orvoslás, és a módszereket is, ahogy gyógyítják őket. Ugyan a legtöbbeknek az akupunktúra jut eszébe, amikor kínai gyógymódokra gondol, valójában az elsőszámú terápiájukat a gyógynövények jelentik. Felfogásuk szerint a testet és a lelket nem lehet különválasztani, így a kezelések során mindig gyógynövénykombinációkat ajánlanak, melyek rengeteg különböző verzióban léteznek, nem csak tea formájában.

Levezeti tehát a megoldások között az alkalmazható gyógynövényeket, de kifejezetten hangsúlyozza, hogy senki ne álljon neki saját szakállára sem a gyűjtésnek, sem az adott gyógynövénykombinációk összeállításának, bízza ezt minden esetben szakemberre. Emellett további módszereket is ajánl, például légzés gyakorlatot, masszázst, zeneterápiát, vagy éppen felsorolja azokat az akupresszúrás pontokat, amik jótékonyan hathatnak állapotunkra.

Véleményem

Különösen szerettem ebben a kötetben, hogy megannyi tévhitet cáfol meg, ami a kínai orvoslást övezi. Sokan nem hiszenek a kínai gyógyszerekben, melyek tudományosan bizonyított hatásúak, rendkívüli odafigyeléssel és nagy szakértelemmel készülnek, hatóanyagaik pedig egymást segítik a mellékahtásokat minimalizálva. Gyakran azonban a nyugati orvoslás egy-egy hatóanyagot helytelenül átvéve hasznosít, ezzel súlyos mellékhatásokat okozva.

Emellett arról is említést tesz, hogy nagyon sokan spirituálisnak gondolják a hagyományos kínai orvoslást, ami gyakran abból fakad, hogy nem lehet tökéletesen lefordítani a kínai nyelvet, elvesznek vagy hozzáadódnak jelentéstartalmak egy másik nép szóhasználatában. Nem akar semmit bizonygatni, vagy azt állítani, hogy ez a gyógyászati ág a legjobb, szimplán tényeket közöl, és hagyja, hogy döntést hozz. Ha szeretnéd, akkor eszközöket ad a kezedbe, hogy segíthess mentális állapotodon.

Kifejezetten szerettem az álmatlanságról szóló fejezetet, melyben elmondja, hogy az egészségmegőrzés legfontosabb alapköve a jó alvás, valamint a különböző ritmusokhoz (cirkadián, hold, évszakok, szervek) való alkalmazkodás. Bár absztraktnak tűnhet, valójában tudományosan megalapozott a szervórájuk is, mely azt mutatja meg, milyen időszakokban mely szervünk uralkodik, azaz mikor éri el a vérkeringés a maximumát egy-egy szervben. Ez alapján állítják be azt is, hogy mikor érdemes elaludnunk ahhoz, hogy legjobbat tegyük szervezetünknek. Megannyi ehhez hasonló érdekes és hasznos információt tár fel előttünk a hagyományos kínai gyógyászatból, melyet én örömmel és érdeklődve olvastam.

Szívesen ajánlom a Kínai gyógyászat a lélek számára kötetet, ha...

Ha nem riadsz vissza az alternatív terápiáktól, és szívesen szánsz időt arra, hogy mélyebben megismerd a tested működését, annak gyógyítását, akkor mindenképp vesd bele magad ebbe a kötetbe. Amennyiben célod, hogy a kiváltó okot is és ne csak a tüneteket kezeld, remek alapot kaphatsz arra, hogy miként állhatsz ennek neki. Ugyan főleg a népbetegségnek számító mentális problémákkal foglalkozik csak ebben a kötetben, de akit érdekel, bőséggel talál forrást más állapotok kezelésére is, miután ez a kötet meghozta a kedvét.

Kiadó: Scolar
Oldalszám: 160
Eredeti cím: Chinese Medicine for the Mind

Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2024)
ISBN: 9789636850029


Fülszöveg:

Mentális egészségünk és jóllétünk szempontjából a modern élet igazi rémálom! Napjaink nyugati orvostudománya vajon tudja rá a megoldást? Sok beteg és betegség esetében, sajnálatos módon, nem. De lehet, hogy mégis létezik jó kezelési mód?! A hagyományos kínai gyógyászat már kétezer éve hatékonyan enyhíti a szorongást, a depressziót, az álmatlanságot és az egyéb mentális-érzelmi rendellenességeket ugyanazokkal a készítményekkel és módszerekkel. A Kínai gyógyászat a lélek számára című könyvből az olvasó megtudhatja, miként javíthat saját mentális és érzelmi egészségén a kínai gyógyászat segítségével.

A nyugati orvoslás a testet és a lelket külön entitásnak tekinti, és a kezelésükre vonatkozó előírás is mindig ugyanaz: egyetlen tünetre ható, frissen kifejlesztett gyógyszer rövid vagy hosszú távú alkalmazása. E gyógyszerek gyakran rendelkeznek negatív mellékhatásokkal. A kínai gyógyászatban a test és a lélek szorosan összefonódik, így az egyiket nem lehet kezelni a másik nélkül.Könyvünk fejezetei a modern élet legelterjedtebb mentális rendellenességeit tárgyalják: a szorongást, a depressziót, az álmatlanságot, a koncentrációs zavarokat, az agyködöt és a traumát. Mindegyik fejezet részletesen ecseteli azt a világon egyedülálló módszert, amellyel a kínai gyógyászat megközelíti ezen állapotokat. Ismerteti azokat a speciális gyógymódokat, amelyekhez az olvasó is könnyen hozzáférhet, valamint azokat a gyakorlatokat, amelyeket egyszerűen elsajátíthat. Ide tartoznak:
– a biztonságos és hatékony gyógynövénykészítmények,
– az akupresszúrás önmasszázs,
– a Tai Ji Quan (tai csi csuan, Tai Ji) gyakorlatok,
– a meditációs és vizualizációs gyakorlatok,
– az Öt Elem zeneterápia
– és még sok minden!

A Kínai gyógyászat a lélek számára részletesen mutatja be a hagyományos kínai gyógyászat kezeléseinek történelmi hátterét, miközben modern klinikai vizsgálatokkal és kutatásokkal bizonyítja annak hatékonyságát.

Ez a könyv egy régóta bevált, természetes, alternatív módszert kínál mindenkinek, aki mentális problémákkal küzd vagy valaha is küzdött, és egészségesebb lélekre, nyugodtabb szívre és békésebb életre vágyik.