Booktastic Boglinc

Ásziai képregények esetében a szó legszorosabb értelmében mindenevő vagyok. Míg a regények tekintetében vannak bizonyos preferenciáim, addig a mangák/manhwák/manhuák részéről semmilyen korlátozással nem szoktam élni. Így aztán abszolút nem meglepő, hogy egy harcolós, vikinges darab is az olvasmánylistámon landol, ami kifejezetten érdekelt azok után, hogy az elmúlt évben élőben is kicsit behatóbban tanulmányoztam a viking történelmet.

Maja Lunde igazi komfortszerző számomra, s olyannyira megszerettem a munkásságát az évek során, hogy bármit eladhatnak nekem az ő nevével, legyen az felnőtteknek, vagy gyerekeknek íródott történet. A Névhozó egy azok közül az írásai közül, ami a legkisebbeknek készült, de garantálom, hogy felnőtt fejjel is imádni lehet ezt a rövidke mesét.

Az egyik kedvenc hobbim a naplózás, legyen szó a napjaim, az utazásaim, vagy épp az olvasmányaim megörökítéséről, s ezekhez vegyesen használok saját készítésű, és előre legyártott füzeteket, könyveket. Mivel Agatha Christie az egyik kedvenc szerzőm, a legtökéletesebb születésnapi ajándéknak bizonyult az idén megjelent Reading tracker, amibe ezentúl csak az írónőtől olvasott könyveimet, s a megéléseimet rögzíthetem.

Mondhatni íratlan szabály a könyvmolyok között, hogy mindig az eredeti történetet olvassuk előbb, bármilyen feldolgozása pedig csak utána kerülhet szóba. Én mondjuk pont az a rebellis vagyok, aki képes hamarabb nézni filmet és sorozatot is, mielőtt megismerné annak alapját, s ebben az esetben is úgy fogtam bele Aimée de Jongh A legyek ura feldolgozásába, hogy az eredeti regényt korábban nem olvastam.

Sárkányos történetekkel hasonlóan gyorsan lehet megfogni, mint macskás és árzsiai társaival, bár utóbbiak még mindig elsőbbséget élveznek. Viszont egy jó fantasynak sosem vagyok ellenére, így aztán S. F. Williamson Sárkányok nyelvén című írásán azonnal megakadt a szemem. Az izgalmas fülszöveg és a bámulatos kivitel rögtön olvasásra csábított, és egészen egyedi mindaz, amit kaptam.

Japán, macskák, mágikus realizmus. Az összes hívószó, amivel engem azonnal olvasásra lehet bírni, így aztán a Macskát receptre olyan, mintha pontosan rám lenne szabva. Nem mellékesen megjelenik benne egyfajta pszichológiai vonal, ami miatt még inkább bedorombolta magát a szívembe.

Bagó Tündének már a második regénye jelent meg a 21. század kiadónál, én mégis A lámpagyújtogatóig nem ismertem a munkásságát. A kötetet a kiadó ajánlotta figyelmembe, és azonnal megfogott, hogy van svájci vonatkozása is, hiszen szívesen olvasok arról, hogyan látják mások a lakóhelyemet, legyenek szintén itt élők, vagy csak ide vágyók. Bár a felkínált témák érdekesnek tűntek, nem kötöttem mély barátságot a kötettel.

Mondtam már sokszor, hogy ázsia könyvekkel és macskákkal azonnal aktiválni lehet az olvasói kedvemet, ha pedig mindez még fantasy, vagy mágikus realizmus köntöst is kap, én biztosan nem akarok kimaradni a buliból! Így volt ez Az esőpiac esetében is, ahol már a borítóból éreztem, hogy szeretni fogjuk egymást, de a fülszöveg végképp eldöntötte, hogy olvasnom kell. Pontosan azt hozta, amire vágytam, egy szívmelengető, kedves írást, ami képes reményt adni.

Ugyan a Hosszú, fényes folyó remek méltatásokkal bír az ismerőseim körében, nekem mégis Az erdő istene volt az első olvasmányom Liz Moore-tól. A 21. század kiadó KULT sorozatát azonban előszeretettel fogyasztom, s mivel ennek a fülszövege azonnal megfogott, úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy megismerkedjek a szerzővel. KULT kötet révén egy biznyos hangulatra számítottam, amiben nem is csalódtam, viszont összességében nem azt kaptam, amit vártam.