Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek


Delia Owens regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek olyan sok helyen jött velem szembe az utóbbi időben, és annyi pozitív méltatást láttam róla, hogy amikor lehetőségem nyílt az elolvasására, egy percet sem haboztam elfogadni azt. Mindenképpen utána akartam járni a népszerűsége titkának, ha pedig érdekelnek a tapasztalataim, olvass tovább!

Bevallom, kezdetben úgy gondoltam, ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Több millió eladott példány, melyet 39 nyelvre fordítottak le, vezette a New York Times és az Amazon sikerlistáit, Reese Witherspoon beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, ráadásul produkciós cége a megfilmesítésén dolgozik (és mindehhez még egy csodás borító is társul), miközben szerzőjének - ugyan voltak korábban természettudományos publikációi, de - ez az első regénye.

Olvasása során igen hamar rájöttem azonban, hogy miért is olyan közkedvelt ez a mű. Delia Owens ugyanis foglalkozása szerint zoológus, a könyvében pedig igen jól dolgozik a gyönyörű, hangulatkeltő leírások sorozatával, melyekkel megismerteti velünk az annak helyszínéül szolgáló lápvidéket.

A reggel igazi augusztusi forrósággal perzselt, a láp nedves lehelete ködbe vonta a tölgyfákat és a fenyőket. A fűrészpálmák csoportjai között szokatlan csend honolt, csak egy levegőbe emelkedő gém lassú szárnycsapásainak zaja hallatszott a lagúna felől.

Egyszerűen nem tudtam megunni ezeket az ismertető szövegeket, amik egy csöppet sem hatottak száraznak, vagy unalmasnak, pedig nagy általánosságban sosem vagyok oda azokért az írásokért, amik az utolsó fűszálig bemutatnak mindent és nem hagynak semmit a fantáziámra. Maradéktalanul el tudtam képzelni a helyszíneket, de mégsem volt az az érzésem, hogy szeretné, ha tökéletesen azt látnám magam előtt, amit az író.

No, de befejezem az olvadozást, és bele is vágok az ismertetésébe!

A cselekmény két szálon fut, s ebből egyik 1969-ben indul útnak, amikor a lápvidéken egy férfi holttestét találják meg. A rendőrök ugyan általában kivonják magukat a lápon történt események alól, de itt a város egykori kitűnő sportolójáról van szó, így hát megkezdik a nyomozást a szokatlan környezetben.


A másik eseménysorozatunk 1952-ben kezdődik, ahol főszereplőnk, Kya Clark még csak hat esztendős. A kislány többszörösen hátrányos helyzetű családban cseperedik, ahol a háborús hősnek kikiáltott apa valójában egy semmirekellő, aki eltékozolta a családi vagyont, és a család számára egyetlen bevételi forrással rendelkezik, a fronton elszenvedett sérüléséért megítélt járadékkal. Nem rest a csekély összegből italozni és kártyázni, gyakran pedig a családját is bántalmazni.

Ebből a borzalmas légkörből menekül el először az anya, majd sorra a testvérek is, hátrahagyva a legkisebb gyermeket, aki még csak fel sem fogja igazán, hogy mi zajlik körülötte, és folyton a bekötőutat lesi, visszatérnek-e a szerettei, akik eddig minden biztonságát jelentették a nagyvilágban.

Megérinteni valakit annyit jelent, hogy az ember egy részét odaadja másnak, és azt a részt soha többé nem kapja vissza.

A bájos, esetlen leányka garantálom, hogy mindenki szívét azonnal megmelengeti, és egy rövid időre a fásult apát is megnyeri magának, ám később ő is újra a pohár fenekére néz, és egy napon végleg maga mögött hagyja a rozoga, lápi viskót.

Felmerülhet a kérdés, milyen élet is várhat egy egyedül maradt kislányra ilyen körülmények között? Bizony, kőkemény küzdelmekkel teli, hiszen adott a senki földje, ahol közel s távol élő emberrel nem igen találkozni, ahol nincsenek törvények, és amire a rend bátor őrei is csak megvonják a vállukat, lévén nem az ő fennhatóságuk alá tartozik. Adott a '60-as évek Amerikája, ahol tombol a rasszizmus, és adott egy csöpp, csupaszív gyermek is, aki még mit sem ért mindezekből, ráadásul igen gyorsan kell felnőnie és megélhetést találnia.

Az ég csúf pulóvert öltött magára szürke felhőkből.

Kya felnőtt nővé érése igen viszontagságos utazás. A városiak lápi proliként, vagy közismertebb nevén Lápi Lányként azonosítják, és kerülnek vele minden érintkezést. Megbámulják, amikor időnként betér a boltba, vagy óva intik tőle gyermekeiket, miközben egy morzsányit sem ismernek belőle. Úgy ítéli el majdnem mindenki, hogy esélyt sem adtak neki.

A lányra a teljes elszigetelődés vár, és az addig is lelkileg megterhelő, és sok sebbel teli élet még fájdalmasabbá válik a magány hitveseként. Egyetlen örömét a lápvidék felfedezésében és tanulmányozásában leli. Idővel hivatásává válik, amibe belekényszerült, ám ez cseppet sincs ellenére. A megszokott monotonitással végzi mindennapi feladatait, s bár zárkózottsága szokatlan lehet, valójában teljes mértékben megérthető, miért is vált azzá, amivé.

Vajon azért vetettük ki magunk közül Ms. Clarkot, mert más volt, vagy azért volt más, mert kitaszítottuk? Ha befogadtuk volna magunk közé, azt hiszem, ma egy lenne közülünk. Ha etettük, ruháztuk, szerettük volna, beinvitáltuk volna a templomainkba és az otthonainkba, nem lennének előítéleteink iránta.

Mindössze egy maroknyi ember van csak, aki érdeklődik iránta és törődni látszik vele. Egy pótapjává váló, sötét bőrű benzinárus, valamint két fiatalember, aki a szívét szeretné megnyerni magának.

Ezek a kapcsolatok természetesen nem zökkenőmentesek, hiszen Kya mit sem tud a szerelemről. Minden tudása e téren az, amit az állatvilágból ellesett, és próbálja beleilleszteni az emberi viselkedést az állati mintákba, hol több, hol kevesebb sikerrel.

A fiatal lány meséje ott válik a legizgalmasabbá, amikor a két történetszálunk egymásba kapcsolódik, és a kezdőoldalakon megismert gyilkossági eset első számú gyanúsítottjává válik. A hosszú lefolyású tárgyalás során még többet ismerhetünk meg egy lelkileg megtiport, összetört, kitaszított lány életéből.

Ám, ami nálam az abszolút hab volt a tortán az az elbeszélés legvége. Amikor már azt hiszi az ember, hogy lezárt minden szálat, már csak a gyöngéd, kedves levezetést kell hátradőlve élveznie, akkor kap egy akkora fordulatot, hogy leesik az álla. Bár megeshet, hogy ez csak nálam volt ekkora hatással, de bátran ajánlom, hogy tegyetek egy próbát, rátok milyen hatással lenne.


A kötet egésze egyébként tökéletesen lemintázza, milyen károkat is okozhatunk egy ember lelkében és milyen személyiségtorzulásokat okozhat az oktalan gyűlölködés, vagy éppen a kirekesztés.  Bízom benne, hogy az olvasók átérzik majd annak fontosságát, hogy fellépjünk az ilyen esetek ellen.

Bár 1970-ben még egészen más világot éltünk, a verbális és fizikai bántalmazás még mindig "virágkorát" éli. Fontosnak tartom, hogy akár egy ilyen írás által is tanuljunk mindezekből és jobb irányba fejlesszük az emberek közötti kapcsolatot.


Összességében nekem az idei év második olyan könyve volt, ami a legjobbak között foglal helyet, és azonnal kedvencemmé vált. Biztosan nem utoljára olvastam, és legszívesebben arra kérnék mindenkit, hogy adjon neki egy esélyt, mert ez egy zseniálisan megírt, érzelmes, tanulságos és gyönyörű történet.

A legszebb az egészben, hogy sehol nem éreztem azt, hogy ez már nem igazán illik ide, hogy bármi is bele lenne erőltetve, vagy hogy nem vágnának egymásba a történések. Egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy zseniálisan van összerakva, és mindenkinek szívből ajánlom olvasásra.


Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Libri kiadónak.

Titkot legjobban a kagylóhéjak tudnak tartani.


Értékelésem:


Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése