Sarah Crossan Darázsfészek című regénye sok mindent megbolygat az olvasójában. Biztos vagyok benne, hogy mérhetetlenül könnyű lesz ítélni a kényelmes fotelünkből, miközben jól tudjuk, hogy soha semmi nem csak fekete vagy fehér. Témaválasztása erős, és nem is egyet tud rajta csavarni, amitől az ember kényelmetlenül fészkelődik majd olvasás közben.
Társadalmunk jelentős hányadának véleménye szerint egy nő boldogságának alapja a házasság és a gyermek(ek). Ha mellé anyagi biztonság is társul, a legszerencsésebbek közé tartozik, s már nincs is szüksége semmi másra, csak hogy gondoskodjon boldog kis családjáról. Elbeszélőnknek, Anának mindene megvan, gondoskodó férj, két gyermek, stabil anyagi háttér, ügyvédi állás. Mégsem boldog.
Az okokat kereshetnénk a múltjában is, hiszen édesapja elhagyta a családot, anyja alkohol problémákkal küzdött, nővére szerint pedig zabigyerek, így a kötődési problémák kialakulásához szükséges táptalaj elő is állt. Egy alkalommal még azt is kijelenti, hogy a férje is azért tűnt jó választásnak, mert ő volt az egyetemi férfi ismerősei között az egyetlen, aki minden nap tisztálkodott...
Mit felelünk,
ha valaki közli velünk, hogy vége?
Nincs válasz a visszautasításra,
kivéve egyetlen szót:
"Oké."
Ana tehát úgy tűnik, egy meglehetősen megalkuvó, beletörődő nő, aki elfogadta a rá szabott nemi szerep velejáróit, arra viszont nem döbben rá, hogy számára ez nem elég egy örömteli élethez. Viszonyt kezd egy jóképű ügyfelével, Connorral, akivel már első találkozása alkalmával érezhető volt a közöttük pattogó szikra, s aki nem mellékesen szintén családos, három gyermekkel.
Nem marad más, mint hogy kapcsulatukat eldugott hotelszobákba, túlóra mögé rejtett lopott találkozókba, burkolt üzenetváltásokba kényszerítsék. Ám egy napon a férfi balesetet szenved, és Ana egyedül marad három éve őrzött titkukkal. Ráadásképp ügyvédi minőségében neki kell a hagyatéki eljárást lebonyolítani a férfi feleségével...
Sarah Crossan regényének borítója azonnal felkeltette a figyelmem, s bár a fülszövege is érdekesnek tűnt, csak az után döntöttem végleg az olvasása mellett, hogy értesültem a verses formátumáról. A történet így meglehetősen tömör, szaggatott alakot kap, ami jól jelképezi Ana lelkiállapotát. Connor halála után próbálja megtalálni az értelmet az életében, miközben űr tátong a lelkében valami olyan elvesztése miatt, amiről senkinek nem beszélhet.
A lapokon ingázunk a múlt, és a jelen eseményszálai között, miközben egyre többet tudunk meg kettejük kapcsolatáról, konfliktusairól, a mindkettejük számára elengedhetetlen se veled, se nélküled játékukról. Egy megtört, gyászoló nő elméjében kapunk helyet, hogy megismerhessük az ő oldalát, fájdalmát, s csak találgassuk, mi zajlódhatott a másik félben, akinek a válaszait már sosem kaphatjuk meg.
[...] összehasonlítottál Rebeccával,
azt mondtad, belőle hiányzik az ambíció.
Hogy becsülöd a munkamorálomat,
azt, hogy nem akarok csak "otthon ülő anya"
lenni.
De amikor Rebecca otthon volt
a gyerekekkel, amíg mi keféltünk...
akkor jól jött az ambícióhiánya, nem?
Meg az én munkamorálom.
A házasságtörés témaköre meglehetősen tabunak számít, ám mégis érdemes elveszni egy olyan lélek bugyraiban, aki megcsalja a társát. Biztos vagyok benne, hogy megosztó lesz ez a történet, legalábbis találkoztam már a megjelenése óta rengeteg fajta véleménnyel. Én azonban csöppet sem bántam meg az olvasását. Bár Ana karaktere nem került közel hozzám, a viselkedése hajmeresztőnek tűnhet, ugyanakkor pszichológiai szempontból meg is érthetőek a tettei.
Egyszerre szántam és nehezteltem Anára, hiszen nyilván nem kárhoztatnám boldogtalanságra, de mivel a jelenlegi kapcsolatát képtelen elhagyni, tönkreteszi a férjét, és a gyermekeit is, akik maximálisan tisztában vannak vele, hogy valami már nem oké anyuval. Mindeközben Connor fenntartja a látszatot, az ő családja semmiről sem tud, s ez egy kicsit őrületbe is kergeti Anát. Az ember tisztában van azzal, hogy kellene ezt tisztán csinálniuk, ugyanakkor egy kicsit meg is érti, miért nem égethentek, vagy nem tudnak felégetni maguk mögött mindent...
Nem mellékesen több titokra is apránként derül fény, amik közül néhány igencsak arcon tudja csapni az embert. Elképesztő mélységekbe jutunk olvasás során, és aki könnyen átérzi a szereplők vívódását, azt egy kicsit meg is fogja rágni, mire végez vele. A szellős kivitele gyors haladást tesz lehetővé, egyetlen délután elég, hogy végigszaladjon rajta az olvasó, és valószínűleg végig is fog, mert annyira szeretné majd tudni, mi van még a háttérben...
Számomra az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy időnként nehezen követtem, ki éppen a beszélő, ha egy többszereplős jelenetet kaptam, illetve néha kizökkentem, ha vissza, vagy előre ugrottunk az időben. Viszont mindezek ellenére érdekes történetet kaptam, és az utolsó sorok is tökéletes lezárást adtak számomra. Bár az elbeszélés nyitott marad, az olvasó tovább képzelheti, milyen lehetséges kimenetelei lehetnek annak a legutolsó mondatnak...
Véleményem szerint ez nem egy egyszerű olvasmány, leginkább azért, mert hamar rá fogunk döbbenni, hogy egy kicsit mindenkit utálunk, de együtt is érzünk velük. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az erkölcsi kérdések ellenére a kötetben szereplő párosunk rossz, s ahogyan egyre jobban elmerülünk a szerelmük milyenségében, egyre inkább azt fogja érezni az olvasó, hogy na jó, de akkor most melyik karom harapjam le? A házasságtörés mellett a gyászfeldolgozás is erős szerepet kap a kötetben, ráadásul egy olyan oldalról, amiről keveset beszélünk, hiszen Ana teljesen egyedül van vele. Nincs támogató környezete hozzá, csak saját maga, az emlékei, dilemmái, a fájdalma. Rendkívül erős, szókimondó kötet, amiről órákig lehet elmélkedni, vitázni, rengeteg érzelmet tud kiváltani, s bennem is határozott nyomot hagyott.
Nehéz az élet. Mindenkinek megvan a maga baja.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 264
Eredeti cím: Here is the Beehive
Megjelenés éve: 2021 (eredeti: 2020)
ISBN: 9789634524670
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ana és Connor három éve szeretők. Szűk hotelszobákban, zsúfolt kávézókban, rövid üzenetekben és lopott hétvégéken egy olyan világot építenek maguknak, amelyben kettejükön kívül nincsen másnak hely, és amelyből esténként más-más családhoz térnek haza.
Egy nap aztán megtörténik az elképzelhetetlen: Connort halálos baleset éri, és Ana egyedül találja magát a titkuk fogságában. Ráadásul a legrosszabb szerepben – hivatalból, hagyatéki ügyvédként pont neki kell vigaszt és megnyugvást nyújtania a gyászoló özvegynek.
Hogyan veszíthetünk el valakit, akiről a világ azt sem tudta, hogy a miénk? Hogyan gyászolhatunk meg valamit, ha a fájdalmunkat nem beszélhetjük ki? Sarah Crossan regénye két egymás árnyékában létező házasság élveboncolása, egy volt szerető érzelemteli, ám kegyetlenül őszinte vallomása szerelemről, veszteségről, az elengedés és a megbocsátás útvesztőiről.
Méltatások:"Istenem, lenyűgöző… Sarah zseniális író." – CECELIA AHERN
„Sarah egy olyan írásmódot alkotott a regényeiben, ami egyedi, és csakis az övé.” – JOHN BOYNE, A csíkos pizsamás fiú szerzője
„Meggyőző, gyönyörűen megírt történet.” – THE SUNDAY TIMES
„Az időzítés királynője... Crossan az élet legsötétebb perceit is humorral és emberséggel tálalja; garantáltan nem fogja tudni letenni.” – THE TIMES
„Párkapcsolat, hivatás és anyaság egyaránt górcső alá kerül a »másik nő« megkapó portréjában.” – DAILY MAIL
„A házasságtörő viszony lírai beszámolója a szerző finom, egyedi stílusa miatt igazán megrázó és hatásos. Elvárom, hogy legalább annyi díjat hozzon az írónak, mint az ifjúsági regényei.” – RED
Elveszíteni valakit, akit szeretünk, mindig fájdalmas dolog. De mihez kezdesz akkor, ha a fájdalmadat nem oszthatod meg senkivel, mert akit elvesztettél, csak titokban volt a tiéd? Sarah Crossan Darázsfészek című könyve sajátos formában és nagyon érzékenyen mutatja be egy tiltott szerelem és a gyász történetét. Tartsatok öt bloggerünkkel a kötet blogturnéján, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!
Mostani játékunkban a hűtlenség áll a középpontban. Minden állomáson találtok egy kapcsolódó idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
BLOGTURNÉ KLUB
02.21. Könyv és más
02.23. Fanni’s Library
02.25. Booktastic Boglinc
02.27. Olvasónapló
03.01. Hagyjatok! Olvasok!
Mostani játékunkban a hűtlenség áll a középpontban. Minden állomáson találtok egy kapcsolódó idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Csak sajnos igaza volt, az még nem hűség, ha gyávák vagyunk a hűtlenséghez.”
a Rafflecopter giveaway
BLOGTURNÉ KLUB
02.21. Könyv és más
02.23. Fanni’s Library
02.25. Booktastic Boglinc
02.27. Olvasónapló
03.01. Hagyjatok! Olvasok!
Nagyon tetszik nekem is a borító, szeretem, amikor komplementer színekkel játszanak :) Ez illik is ilyen módon a történethez szerintem, hiszen a két szín alapjáraton nem passzol, furcsálljuk, a színharmónia mégis király :)
VálaszTörlésNagyon sok véleményt olvastam már én is a könyvről, van, aki antiromantikus könyvnek nevezte, ami amúgy szerintem tök ötletes - hisz olykor olvasnánk szerelmi történeteket, de nem feltétlenül a happy endes sztorikat. Az, hogy kinek hogyan csapódik le, nagyban befolyásolja, hogy mik a saját tapasztalatai. Egy ilyen megosztó könyvnél ez adja is magát, úgyhogy én is nagyon kíváncsi leszek, mit szólok majd hozzá!
Az "antiromantikus" címke nekem is tetszett, illik rá. :) Abban pedig teljesen egyetértek, hogy ez egy olyan kötet, aminél az élettapasztalat befolyásoló tényező tud lenni az értékelésében, viszont mindenkinek érdekes élményt nyújthat. Remélem szeretni fogod. :)
Törlés