Robert Repino regényére egy kedves könyvmoly barátom hívta fel a figyelmemet még a megjelenése előtt. Egy rövid leírás elég volt ahhoz, hogy akarjam ezt a könyvet, mert kellőképpen elborultnak találtam, és éheztem már egy jó posztapokaliptikus történetre. A 2023-as Könyvfesztivál egyik biztos beszerzése volt, és valami egészen elképesztő részese lehettem általa.
Sajnos nagyon ritkán van arra kapacitásom, hogy olyan könyveket olvassak, amiket mások ajánlottak a figyelmembe, mivel magamtól is túl sok olyat találok, amit mindenképpen olvasni szeretnék. A polcaim roskadoznak az olvasatlan könyvektől, amiket azzal a címszóval szereztem be, hogy most azonnal olvasni akarom. Aztán telnek az évek, egyre csak szaporodnak, én meg akkor sem maradnék könyv nélkül, ha legalább 5 évig nem vásárolnék innentől semmit...
Szóval a Mort(e) egy egészen kivételes regény abból a szempontból, hogy egy kedves barátom ajánlotta, és valójában együtt is terveztük olvasni, csak ő sokkal gyorsabban átszaladt rajta, mint ahogy nekem sikerült. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz regény lenne, szimplán közbeszólt az élet.
Ráeszmélt, hogy semmi nem tart örökké. A dolgok elromlanak, távoznak, elvesznek vagy megszűnnek. Vagy valaki elviszi őket.
Ebben az elborult, posztapokaliptikus világban régóta készülődik az emberiség legnagyobb ellensége, miközben ők erről mit sem sejtenek. Egy napon - mindenki megdöbbenésére -, az állatok sorra öntudatra ébrednek, testfelépítésük megváltozik, emberszerűvé válik, s a gondolataik nagy részét az tölti ki, hogy megbosszulják gazdáikon minden addigi sérelmüket. Az események mögött a hangák királynője áll, aki egy biokémiai szerrel hozza létre az általa felsőbbrendűnek tervezett lényeket, a megváltozott állatokat, s belőlük sereget toborozva le akarja igázni az emberiséget, ezzel pedig elindítja a Névtelen háborút.
A történet középpontjában Mort(e), a macska áll (öntudatra ébredése előtt Sebastian), aki a történet előrehaladtával egyszerre válik háborús hőssé, majd később megváltóvá, miközben számára csak egyetlen cél létezik, hogy felkutasson egy szívének kedves kutyát, Shebát, akivel még a változások előtt került közelebbi kapcsolatba. Repino a háborús légkört megspékeli még némi kórsággal is, az emberek által kifejlesztett EMSAH vírussal, mely az állatok elméjére van hatással. Hősünk tehát nincs könnyű helyzetben, de elpusztíthatatlan gépként tör előre, hogy beteljesítse célját, azaz megtalálja Shebát.
Mort(e) az egész regény folyamán olyan, mint egyfajta külső szemlélő. A célja és a túlélése érdekében ugyan rendíthetetlen katonává válik, de gyakran gondolkodik azon, vajon mennyivel számítanak ők különbeknek, mint a mélyen megvetett emberek? Igazán remek az a jelenet, ahol Bonaparte, a disznó (némi Orwelli utalás...) története által esnek gondolkodóba a szereplők, hogy van-e vajon különbség köztük és az emberek viselkedése között.
Főszereplőnk belső monológjai időnként megszakadnak, s ilyenkor egy-egy szereplő (kizárólag állatok) életútját ismerhetjük meg, ami számomra egyszerre hatott érdekességként, bővítette a világot, ugyanakkor oldalszaporítónak is éreztem a sokadik ilyen után. A hangyák előtörténete például kifejezetten erős lett, és volt olyan szereplő, akinek a múltjára nagyon kíváncsi voltam, de nem mindegyiküké ragadott magával.
Érdekes volt azonban az a vonal, hogy a megmaradt emberiség a vallás felé kezd fordulni, még a Bibliát is kibővítik egy gyermek próféta szavaival, s több állat is csatlakozik a gyülekezethez. Jót tett az amúgy rideg, háborús hangulatnak, pláne, amikor kiderül, ki is a próféta valójában, és minek következtében adnak ennyire a szavaira. Garantálom, hogy kellően elmebeteg, mégis nagyon emberi lesz ez a vonás.
– Megfogadtam magamnak, hogy az a kegyetlen tett volt az utolsó emberi dolog, amit elkövettem – zárta le beszámolóját.
– Megszegted valaha is a szavad? – kérdezte Chronos.
Úgy tűnt, Bonapartét ez még inkább felzaklatta, mint saját szavai. Nagyot kortyolt az italából, miközben Chronost bámulta.
– Hát nem veszed észre, amit most művelünk? – kérdezte a macska. – Minden áldott nap minden percében olyanok vagyunk, mint az emberek.
Bár sok állatos sci-fi eszünkbe juthat olvasás közben, a Mort(e) mégis képes volt egyedivé válni. Mégis kinek jutna eszébe, hogy a világot a hangyák akarják leigázni? Ugyanakkor szerettem benne, hogy nem egy fekete-fehér univerzumot kapunk, amiben könnyen el lehet dönteni, hogy ki a jó, ki a gonosz, kit kell életben tartani, és kitől kell megszabadulni. Mindenkinek megvannak a maga indokai, és minden karaktere képes lett önálló személyiség lenni.
Világát rendkívül részletesre alkotta meg, de azt azért egy percig sem állítom, hogy nem jutott eszembe közben Moskát Anita Irha és bőre, ami az egyik nagy kedvencem (ITT írtam már róla korábban), és ami szerény véleményem szerint sokkal jobb ebben a kategóriában. Mert annak ellenére, hogy ez a kellően elborult regény ki tudott kapcsolni, azért akadnak hibái, hiányosságai is, csupán a kíváncsi olvasó el tud tekinteni tőlük.
Összességében bár nem egészen azt kaptam, mint amire számítottam, mégis kellemes élménnyel gazdagodtam. Ugyan lezártnak tekintem a történetet, mégis, ha a megjelenik magyarul a sorozat többi része is, biztosan vevő leszek rájuk!
Az emberek csak a dolgok elpusztítása révén képesek gyönyörűt alkotni.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 328
Eredeti cím: Mort(e)
Megjelenés éve: 2023 (eredeti: 2016)
ISBN: 9786156662002
Fülszöveg:
Robert Repino Mort(e) című posztapokaliptikus sci-fijében egy ősi, bosszúvágytól fűtött hangyakirálynő egy biokémiai szer segítségével beszélő, intelligens és öntudatra ébredt állatokból sereget hoz létre, hogy leigázza az emberiséget és átvegye a Föld feletti uralmat. Ezzel kezdetét veszi a „névtelen háború”, amelynek végső célja az állatokon esett évezredes sérelmek megtorlása, az emberiség kiirtása.
A világ sorsa egy macska, Mort(e) kezében van, aki közönséges házimacskából lesz háborús hős és vonakodó messiás. Életveszélyes küldetéseken vesz részt, miközben a rettegett emberi biofegyver, az EMSAH-vírus nyomába ered. Ám valójában csak egyetlen dolog érdekli: hogy megtalálja barátját, Shebát, a kutyát. Bár Mort(é)t erősen kínozzák házikedvencként megélt pillanatai, de az emlékek bátorságot adnak neki, hogy leküzdje nemcsak az ember által irányított múltat, de felvegye a harcot a hangyák tervezte jövő szörnyűségeivel szemben is. A macska Sheba reménytelennek tűnő keresése közben átélt
kalandjai során bepillantást nyerünk az összetört földi világ túlélőinek életébe, mely éppolyan félelmetes, mint szívszorító.
Robert Repino amerikai szerző első regénye sötét disztópia, de egyben fordulatos és izgalmas fantasy is, amely megjelenésének évében elnyerte az io9 popkulturális blog „Az év legjobb science fiction és fantasy regénye” díját.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése