Margaret Atwood: Legvégül ​a szív

Margaret Atwood zsenialitása szerintem vitathatatlan, s igyekszem minél többet olvasni tőle, hogy az összes őrült fantáziavilágát megélhessem, melyek egytől egyig tele vannak fontos társadalmi kérdésekkel. Ezek alól a Legvégül a szív sem kivétel!

Korábban sok seggnyaló állás látezett a céges világban, de azok a seggek immár elérhetetlenek.

Muszáj azzal kezdenem, hogy teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam ettől a kötettől. Nagyon szeretem a disztópiákat, és Atwood esetében egy újabb kemény, A szolgálólány meséjéhez hasonló világot prekoncepcionáltam. Ennek ellenére egy kissé groteszk, már-már komolytalanak tűnő, humoros írást tarthattam a kezemben. A látszat persze senkit ne tévesszen meg, Atwood itt is kemény témákat tol az olvasó arcába.

Az ehető nő (ITT írtam róla bővebben) és a Macskaszem (ITT írtam róla bővebben) után ez volt a harmadik Atwood regényem, és elmondhatom, hogy a három közül számomra ez volt a legkevésbé nyomasztó írása. Persze itt sem mellőzi a durva motívumokat, viszont olyan komikus helyzeteket teremt, hogy az ember időnként elfelejti komolyan venni.

Történetünkben egy fiatal házaspárt követhetünk, akik a gazdasági válság kellős közepén próbálnak mindent megtenni a túlélésért. A lakosság 40%-a munkanélküli, a bűnözés aránya az egekben, Charmaine és Stan pedig kénytelen a kocsijában élni, mivel ők is egyek azon ezrek közül, akik elveszítették az otthonukat.

Soha semmi nem végleges. Minden nap más. Hát nem jobb azért megtenni valamit, mert úgy döntöttél? És nem azért, mert kénytelen vagy?

Mi is lehet fennségesebb ilyen helyzetben, mint egy induló projektben való részvétel, ami lakhatást és munkát is ígér egy zárt kis közösségben? A Pozitron program egyetlen hátulütője, hogy egy kis időt börtönben is kell tölteni, de hát milyen csekély ár ez minden máshoz viszonyítva?

A Program jelmondata: "Lelkiismeret és kitartás. Üld le az idődet, hogy időt nyerj közös jövőnknek." A rendszer felépítése ugyanis igen egyszerű, egy hónapot szabad emberkén élhet a vállalkozó szellemű, Consilience városában, átlagos polgárként, tetővel a feje felett és munkával a kezében. Majd az idő leteltével egy hónapot a Pozitron börtönben tölt, míg a váltótársa él a házában, szabad emberként.

A Pozitron program tulajdonképpen egy kísérlet a munkanélküliség és a bűnözés megfékezésére. Elképzelésük szerint, nem fogsz visszaélni a hatalmaddal, és kevesebbszer okozol problémát, ha tudod, hogy a következő hónapban te leszel az elnyomott, akin a többiek uralkodnak, ergo mindent visszakapsz börtönviseltként, amit elkövettél.

Ám a valóságban, a felszín alatt súlyos pénzek cserélnek gazdát olyan termékekért cserébe, melyek az egyszeri halandónak eszébe sem jutnának, hiszen a vezetőség számára még a csecsemők élete sem szent... De vajon mit tehetnének a polgárok, ha tudnának róla, mi zajlik a színfalak mögött? Visszatérnének korábbi, munkanélküliségből, hajléktalanságból, guberálásból álló életükhöz, csak hogy másokat ne zsákmányolhassanak ki, vagy nagyot nyelve szemet húnynának felette?

Amin nem lehet változtatni, azt el kell viselni, és ha nevetsz, a világ veled nevet, de ha sírsz egyedül sírsz.

Rengeteg erkölcsi kérdéssel találkozhatunk a kötetben, mint a szabadság- és személyi jogok korlátozása, szexuális kizsákmányolás, szervkereskedelem, korrupció, kapzsiság, manipuláció, megtévesztés és még megannyi más, ugyanakkor a fókusz csöppet sem ezeken van, ezek mindössze izgalmas háttérként funkcionálnak.

A fő irányvonalunk Charmaine és Stan kapcsolata, akik valójában egy meglehetősen rossz házasságban élnek, és véleményem szerint csak a megszokás tartja őket össze. Beleláthatunk mindkettejük gondlataiba, tudjuk, mire vágynak, és az is világossá válhat, hogy annyira magukra koncentrálnak, hogy a másikra egy szempillantásnyi időt sem szánnak. Egyenes úton vagyunk tehát a megcsalás felé, de mi történik, ha ezt egy totális konroll alatt álló, teljesen elzárt társadalomban akarják megélni?

Nem mondom, hogy ez Atwood legjobb regénye, azt sem, hogy nem éreztem rengetegszer azt, hogy "mi a f...??", de mégis elképesztő élményt ad, hiszen észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá, és foglalja le minden gondolatunkat. Ebben a világban ugyanis semmi sem fekete vagy fehér. Mindenki esendő benne, mindenkit egy kicsit - vagy nagyon - megvetünk, és egy kicsit meg is értünk, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy mindenki csak a túlélésre játszik egy kegyetlen világban.

A komoly témák, és a groteszk elemek ellenére ez a kötet kimondottan szórakoztató. Nem a megszokott, nyomasztó atmoszférát éreztem ki belőle, még a helyzet súlyossága ellenére sem. Szinte már vicces, miközben rendkívül elgondolkodtató, még akkor is, ha úgy éreznénk, elkomolytalankodta a dolgot. Ugyan egy kicsit elnyújtottnak éreztem, s emiatt lassan is haladtam vele, de ha valakinek több ideje van rá, akkor pörgős történetet kap, s a végén eldönheti, komolyan elgondolkodik rajta, vagy csak abszurd humorral tűzdelt limonádénak tekinti.


Összességében a Legvégül a szív megnyert magának az őrült humorával, és az elgondolkodtató kérdéseivel, s bár nem hiszem, hogy Atwood legkiemelkedőbb alkotásai között szerepel, mégsem bánom, hogy olvastam, mert kimondottan jó érzésekkel távoztam, s órákig lennék képes beszélni róla. S mi a jó regény ismertetője, ha nem ez?

Mennyi mindent nem értékelünk addig, amíg el nem veszítettük.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Jelenkor
Oldalszám: 508
Eredeti cím: The Heart Goes Last

Megjelenés éve: 2021 (eredeti: 2015)
ISBN: 9789635180684


Fülszöveg:

Amerikát romba döntötte a gazdasági válság. A munkanélküliektől és hajléktalanoktól hemzsegő rozsdaövezetekben bandák, vandálok és elmebetegek fosztogatnak. A fiatal házaspár, Stan és Charmaine azért van még életben, mert csodával határos módon megmaradt autójukban laknak, ám nemritkán így is másodperceken múlik a sorsuk. Egy nap megváltásként érkezik a hír: önkénteseket keresnek Consilience városába, a Pozitron Projektbe. A Projekt résztvevőinek rendes munka és kényelmes, tiszta otthon jár – minden második hónapban. A köztes időszakokat viszont a város és a projekt szívét jelentő Pozitron börtönben, fegyencként kell tölteniük, házukat pedig frissen szabadult váltótársaik foglalják el, akikkel szigorúan tilos érintkezniük – erről a Megfigyelés gondoskodik. Elsőre nem tűnik túl nagy áldozatnak egy rendezett életért cserébe, ám amikor Charmaine a szabályokat áthágva szenvedélyes viszonyba kezd váltótársával, nyugtalanító események láncolata veszi kezdetét, s előbb-utóbb kénytelenek feltenni a kérdést, mi zajlik valójában Consilience és a börtön falai mögött.
Margaret Atwood 2015-ben írt disztópiájában a társadalmi felelősség és a közös túlélés problémái mellett előtérbe kerülnek az egyéni lét, legfőképpen a szenvedély kérdései: meddig mehet el az a másik birtoklásában anélkül, hogy elveszítené önmagát?

„Ők maguk, a jövendő Pozitron-tervezők – igazi hősök! Úgy döntöttek, vállalják a kockázatot, az emberi természet jobbik felére apellálnak, a psziché ismeretlen területeit tárják fel. Olyanok ők, mint a régi pionírok, utat törnek, helyet csinálnak a jövőnek: a jövőnek, amely biztosabb, gazdagabb és általában véve jobb miattuk. Az utókor áhítatos tisztelettel emlékezik majd rájuk. Ez a duma. Stan még életében nem hallott ennyi marhaságot. Másfelől viszont valahogy hinni akar benne.”

Margaret Atwood legújabb magyarul megjelent regénye ismét egy sajátos hangulatú, fontos társadalmi és erkölcsi problémákat felvető disztópia. Az írónő által megálmodott világban a gazdasági válságra és vandalizmusra adott reakcióként az emberek idejük felében mesés körülmények között élnek Consilience városában, míg az idő másik felében fegyencként ülnek a Pozitron börtönben. Ha kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok bloggereinkkel, és nyerjétek meg a Jelenkor Kiadó által felajánlott példányt!

Mostani nyereményjátékunkban Margaret Atwood munkásságával foglalkozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti dolgotok pedig, hogy rájöjjetek, melyik regényből származik, és beírjátok a címet a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Csak hát az elsíratlan könnyek megkeseríthetik az embert. Az emlékezés is. A kimondatlan szavak is.”

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

08.21.   Könyv és más
08.23.   A Szofisztikált Macska
08.25.   Spirit Bliss Sárga könyves út
08.27.   Readinspo
08.29.   Pandalány olvas
08.31.   Sorok között
09.02.   Booktastic Boglinc