Booktastic Boglinc

2025-ben szándékosan több képregényt (és mangát/manhwát) szeretnék olvasni, mert úgy érzem, méltatlanul kevés figyelmet kapnak a hétköznapokban, miközben közöttük is igazi gyöngyszemeket lehet találni. Pont ilyen a Gyógytúra is, ami az évem egyik toplistás olvasmánya lett, miközben általánosságban kerülni szoktam azt, ami ennek a kötetnek a fő témáját alkotja.

Ázsiai képregények esetében a szó legszorosabb értelmében mindenevő vagyok. Míg a regények tekintetében vannak bizonyos preferenciáim, addig a mangák/manhwák/manhuák részéről semmilyen korlátozással nem szoktam élni. Így aztán abszolút nem meglepő, hogy egy harcolós, vikinges darab is az olvasmánylistámon landol, ami kifejezetten érdekelt azok után, hogy az elmúlt évben élőben is kicsit behatóbban tanulmányoztam a viking történelmet.

Maja Lunde igazi komfortszerző számomra, s olyannyira megszerettem a munkásságát az évek során, hogy bármit eladhatnak nekem az ő nevével, legyen az felnőtteknek, vagy gyerekeknek íródott történet. A Névhozó egy azok közül az írásai közül, ami a legkisebbeknek készült, de garantálom, hogy felnőtt fejjel is imádni lehet ezt a rövidke mesét.

Az egyik kedvenc hobbim a naplózás, legyen szó a napjaim, az utazásaim, vagy épp az olvasmányaim megörökítéséről, s ezekhez vegyesen használok saját készítésű, és előre legyártott füzeteket, könyveket. Mivel Agatha Christie az egyik kedvenc szerzőm, a legtökéletesebb születésnapi ajándéknak bizonyult az idén megjelent Reading tracker, amibe ezentúl csak az írónőtől olvasott könyveimet, s a megéléseimet rögzíthetem.

Mondhatni íratlan szabály a könyvmolyok között, hogy mindig az eredeti történetet olvassuk előbb, bármilyen feldolgozása pedig csak utána kerülhet szóba. Én mondjuk pont az a rebellis vagyok, aki képes hamarabb nézni filmet és sorozatot is, mielőtt megismerné annak alapját, s ebben az esetben is úgy fogtam bele Aimée de Jongh A legyek ura feldolgozásába, hogy az eredeti regényt korábban nem olvastam.

Sárkányos történetekkel hasonlóan gyorsan lehet megfogni, mint macskás és árzsiai társaival, bár utóbbiak még mindig elsőbbséget élveznek. Viszont egy jó fantasynak sosem vagyok ellenére, így aztán S. F. Williamson Sárkányok nyelvén című írásán azonnal megakadt a szemem. Az izgalmas fülszöveg és a bámulatos kivitel rögtön olvasásra csábított, és egészen egyedi mindaz, amit kaptam.

Japán, macskák, mágikus realizmus. Az összes hívószó, amivel engem azonnal olvasásra lehet bírni, így aztán a Macskát receptre olyan, mintha pontosan rám lenne szabva. Nem mellékesen megjelenik benne egyfajta pszichológiai vonal, ami miatt még inkább bedorombolta magát a szívembe.

Szeretem, amikor egy kötet nem csak egy szimpla olvasmány, hanem általa egy kicsit jobb lehet a világ. Érdemes tudni, hogy a Libri és a Noé állatotthon közös kampányt hirdetett a kötet megjelenése mellé, mellyel szeretnének még több cicának otthont találni, akik ugyanúgy, mint a történetben, a gazdáik gyógyírja lehetnek. :) (Ha érdekel a kampány, a macskatreceptre.hu oldalt keresd!)

Nyilván számít, milyen hosszú volt az együtt töltött idő, de a szeretet mélysége nem ettől függ. Lehet az egy év, vagy egyetlen nap csupán, mégis van úgy, hogy valaki – mindegy, hogy ember vagy macska – pótolhatatlanná válik számunkra. Akkor is, ha nem látjuk őt többé.

Isida Só írásában öt rövid történetet kapunk, melyekben az a közös pont, hogy minden főszereplő valamilyen problémával, mentális nehézséggel küzd, s végül mindannyian a Nakagjó lélekgyógyászaton kötnek ki. A titokzatos klinika, nem érhető el mindenki számámra, csak annak bukkan fel, akinek igazán segítségre van szüksége. Az ide érkező pácienseket egy rideg nővérke, valamint Dr. Nyau fogadja. (Kövezzenek meg, én imádtam ezt a nevet és nem mellékesen a végére több értelmet is fog nyerni!) Mindnyájan ugyanazt a terápiát kapják, azaz egy macskát receptre, hisz Dr. Nyau szerint a macska minden gondra gyógyírt jelent.

A szerző remekül tudja érzékeltetni az egyes szereplők vívódásait, érzelmi terheiket, s mindemellé még kapnak a nyakukba egy ellátásra váró állatot is, amivel végképp úgy érezzük majd, hogy őket még az ág is húzza. Persze, a kezdeti nehézségek után mindenki szépen megtalálja a helyét, és képes lesz megfogalmazni a valódi igényeit, miután kidugta fejét a kilátástalanság mély kútjából.

Mindehhez társul egy kis mágikus realizmus, valamint a klinika és dolgozóinak titokzatossága, ami csak a végére fog teljesen értelmet nyerni, s bár útközben már lesz sejtésünk róla, hogy mi is történik körülöttük, mégis az utolsó történetekben lesz csak teljesen kerek a kép.


Könnyen elgyengülök lélekmelengető, kedves történeteket találva, a Macskát receptre pedig pont ilyennek tűnt. Ugyan nem tökéletes, de azt az elvárásomat, amiért belevágtam, tökéletesen teljesítette. Szerettem, hogy ismét egy olyan ázsiai történetet olvasok, ahol apránként és lazán, de összefonódik az egyes szereplők sorsa. Könnyen lehet azonosulni velük, hiszen akad közöttük a munkahelyi teljesítménye miatt erősen szorongó fiatal; maximalista, kiégett válallkozó; szülő, aki nehezen fogadja el, hogy esetleg a gyermekének segítségre lehet szüksége; a gyásztól szabadulni nem tudó; és középkorú is, aki nehezményezi a fiatalabb, életvidám felettest.

A Macskát receptre segít falakat ledönteni. Tabu témák, mindenkit érintő nehézségek, előítéletek sora szerepel benne, s minden történet kérdéseket vet fel, melyek végül segítik az önreflexiót. Szinte minden esetben a szereplőkkel együtt döbbenünk rá, hogy ők maguk a saját szerencsétlenségük okozói. Lökésre van szükségük, hogy ki merjenek lépni a saját maguk gerjesztette negatív spirálból, s ez minden esetben egy macska segítségével történik meg. Kell valami, ami elindítja őket a változás útján, ebből a szempontból pedig kifejezetten élmény volt számomra, hogy nem csak egy egyszerű cicás történetet kaptam, hanem muníciót is.

Mellékesen meg kell említenem, mennyire szerettem azt az aranyos mozdulatot, amikor az egyik macska tappancsát a Fujihoz hasonlították. Ilyen is csak egy japán regényben merül fel. :D

Küllemre szép, természete megnyerő, szeret emberek közelében lenni, ezért könnyen függőséget okozhat. Amennyiben hallucinációt, kényszerképzetet vagy egyéb erős behatást tapasztal, forduljon kezelőorvosához.

Úgy gondolom, a Macskát receptre egy kedves, lélekmelengető alkotás, ami egyszerre elgondolkodtató és tanulságokkal teli is. Nem csak az egyes fejezetek főszereplői érdekesek, de a lélekgyógyászat és dolgozóinak háttere is. Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, és szereti a macskás alkotásokat, semmiképpen ne hagyja ki!

Kiadó:
Oldalszám: 276
Eredeti cím: 猫を処方いたします。
Megjelenés éve: 2025 (eredeti: 2023)
ISBN: 9789636044077


Fülszöveg:

Szívmelengető olvasmány mindazoknak, akik szeretik a macskákat, és azoknak, akik csak ezután fogják megszeretni őket.
Egy homályos kiotói sikátorban, egy régi épület negyedik emeletén várja pácienseit a Nakagjó Lélekgyógyászat, ahol mindenki ugyanabban a különleges kezelésben részesül, bármi is legyen a panasza. A titokzatos klinika orvosa azt vallja, „a legtöbb gondra gyógyír a macska”, ezért egy-egy cicát ír fel a munkahelyi nehézségekkel küzdő Sútának éppúgy, mint a családjától elhidegült Kogának, vagy az iskolai beilleszkedés miatt szorongó Aobának. Bár a gyógymód kezdetben mindenkit meglep, a macskák az összes beteg életébe elhozzák a kívánt változást.
Isida Só nagy sikerű könyvében jó érzékkel ragadja meg a nagyvárosi élet sokunk számára ismerős sivár, sokszor abszurd hétköznapjait. Ebben az álomszerű történetben a macskák melegséget, reményt, misztikumot csempésznek gazdáik otthonába, segítenek nekik megismerni önmagukat, és társul szegődnek melléjük a gyógyulásban.