Az 5 kedvenc könyvem 2019-ből

2019-ben szerencsére nagyon sok remek könyvet olvastam, de néhányat mindenképpen szeretnék kiemelni a tömegből, s ezek megérdemelnek egy külön blogbejegyzést.

Ugyan nem vagyok rutinos az összegzős bejegyzésekben, most mégis arra gondoltam, hogy szeretnék egy külön írásban megemlékezni arról az öt könyvről, amik a legnagyobb hatással voltak rám a 2019-es évben. Bízom benne, hogy a rövid ízelítők, vagy akár a teljes értékelések elolvasása után a ti kedveteket is meghozom majd valamelyikükhöz, s ha így lesz, akkor felejthetetlen élményben lesz részetek. Lássuk közelebbről, miket zártam a szívembe leginkább az elmúlt esztendőben!

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia Owens regénye a 2019-es évem abszolút favoritja lett. Bár tartottam tőle, mert a nagy hype nagy elvárásokat is hoz, de gond nélkül átugrotta a lécet. Rendkívül érzelmes, és egyben szépséges történet, tele gyönyörű tájleírásokkal, lelki utazással, ugyanakkor egy csipetnyi krimit is kapott fűszerként, és fordulatokban sem fukarkodik. Ha egy igazán jó könyvet szeretnél olvasni, amondó vagyok, ne hagyd ki Kia lebilincselő történetét, hiszen biztos vagyok benne, hogy téged sem fog hidegen hagyni.
Itt bővebben is írtam róla.

Megérinteni valakit annyit jelent, hogy az ember egy részét odaadja másnak, és azt a részt soha többé nem kapja vissza.

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Bár keveset olvasok LMBTQ+ témában, abban mégis biztos vagyok, hogy Tanner és Sebastian története egészen egyszerűen zseniálisra sikerült. Tabukat feszegető/döntögető írásról beszélünk, ahol két fiatal életét nem csak az átlagostól eltérő szexuális irányultság, de a vallás is korlátozza. De it tehet egy fiatal, aki nem akarja elveszíteni az életét jelentő hitközösséget, sem a kapcsolatot Istennel, ám ha enged a bűnösnek bélyegzett érzelmeinek, még a családja is kitagadja? Szívbemarkoló, érzelmes, kötelező!
Itt bővebben is írtam róla.

Minden egyes nap hálás lehetek azért, amim van, és hogy önmagam lehetek anélkül, hogy ezért bárki elítélne.

Jessica Townsend: Nevermoor

Nevermoort a legtöbben Harry Potterrel hozták összefüggésbe, s nem véletlenül. Townsend sorozatához nagy mértékű inspirációt nyújtott Rowling világhírű története, ám ez nem csupán egy olcsó kópia. Bár Morrigan szintén 11 éves, amikor az események sűrűjébe kerül, szintén egy varázslatos világba jut, valamint szintén van egy bogaras professzorunk is, ez a történet mégis képes volt egyedivé válni és kilépni az inspirátor árnyékából. Vicces, szórakoztató, izgalmas, s ha Harry Potter fan vagy, szerintem ezt is kedvelni fogod!
Itt bővebben is írtam róla.

Az a lényeg [...], ha nem vagy őszinte, elszánt, bátor, akkor nem számít, mennyire vagy tehetséges.

Beth Kempton: Wabi Sabi

Beth Kempton kötetét én mindazoknak ajánlanám, akik vágynak a lelki béke meglelésére. Megtudhatjuk belőle, mit is jelent a wabi sabi szó, mit jelent a japánok számára, miként alkalmazzák az életük minden területére, hogyan teszi egyszerűbbé, élhetőbbé a mindennapokat. Nem akarja megmondani, hogyan KELL élned, de segítséget nyújt abban, hogy kiegyensúlyozottabb lehess a téged körülölelő világban. Sokat mutat meg a keleti kultúrából és történelmükből is, így ha érdekel Japán, mindenképpen adj neki esélyt!
Itt bővebben is írtam róla.

Úgy vagy tökéletesen tökéletlen, ahogy vagy.

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Imogen Hermes Gowar regénye nem csak külsejében figyelemfelkeltő, de a beltartalom is olvasásért kiállt! A kötet lapjai 1785 Londonjába kalauzolnak bennünket, kereskedők, hajósok és kurtizánok otthonaiba enged bepillantást nyerni, ám egy napon futótűzként kezd terjedni a hír, miszerint Mr. Hancocknak birtokába jutott egy hableány. Főhősünk hirtelen befolyásos körökben találja magát, vagyonosabb lesz, mint valaha, ám mit ér mindez szerelem nélkül? S mi történik, ha a kiszemelt egy újabb hableányt kér a kezéért cserébe?
Itt bővebben is írtam róla.

A mi lélegzetünk ritmusára dagad és apad a tenger egy koromsötét éjszakán, fodrain ringatva a holdfényt. Fehéren habzó tajték vagyunk; nekicsattanunk a szikláknak és szétoszlunk. Mi vagyunk a visszavonuló tenger hosszú, sós sziszegése. Jöttünkre fölugrálnak a kavicsok, átfordulnak a kövek.