Hayley Campbell kötete a legizgalmassabb az utóbbi időben azok közül, amik a kezem ügyébe kerültek. Olyan emberekről készített interjúkötetet, kiknek mestersége a halál, s arra keresi a választ, hogyan viszonyul a társadalom a halálhoz, s miként viselik a mindennapokat azok, akikre áthelyezzük az ezzel járó terheket. Érdekes, kíváncsi, őszinte és egyben megrendítő. ➼
Kevin Panetta kötete főként azért került az olvasmánylistámra, mert egyrészt szeretek képregényeket olvasni, más részről pedig a borítót látva valamiért azonnal egy másik kedvenc rajzolt történetem, a Heartstopper ugrott be. Kíváncsi voltam, van-e valamilyen hasonlóság, vagy mindez csak a véletlen műve. ➼
Miután a Méreggel átitatott varázslat sokkal jobban tetszett, mint ahogy azt előzetesen gondoltam róla, nem hagytam sok ideig pihenni a folytatást, a Sötét édes bájitalt sem. Már csak azért is kénytelen voltam hamar belefogni, hiszen az első kötet egy igen nagy függővéget csapott az arcomba... ➼
Az utóbbi időben nagyon szeretek másokkal együtt olvasni, motiválni egymást, kibeszélni az élményeket, elméleteket. Linn Skåber monológ sorozatának első kötetét, A szívem egy bezárt bódét idén februárban olvastam két bloggertársammal együtt, s már akkor eldöntöttük, hogy együtt fogunk végigmenni mind a három köteten. A felnőttmonológok mindnyájunknak mást adott, mint a kamaszkoriak... ➼
Robert Repino regényére egy kedves könyvmoly barátom hívta fel a figyelmemet még a megjelenése előtt. Egy rövid leírás elég volt ahhoz, hogy akarjam ezt a könyvet, mert kellőképpen elborultnak találtam, és éheztem már egy jó posztapokaliptikus történetre. A 2023-as Könyvfesztivál egyik biztos beszerzése volt, és valami egészen elképesztő részese lehettem általa. ➼