Van egy olyan érzésem, hogy korunk fiataljai között a versolvasás nem egy népszerű műfaj - pont, mint annak idején nálam sem. A Lehetnék bárki őket célozza, és ehhez izgalmas koncepciót választott.
Sosem voltam kimondottan az a fajta, aki szeretett verseket olvasni. Nagyjából addig foglalkoztam velük, amíg muszáj volt az iskola miatt, amint pedig kikerültem onnan, csúnyán mellőztem az irodalom ezen ágát. A Slam Poetry műfaja indított el újra a versolvasás útján, s idén elhatároztam, több verset fogok útba ejteni, így került hát elém a Péczely Dóra által szerkesztett Lehetnék bárki.
Kimondottan örültem annak a koncepciónak, amivel ez a kötet készült, mert vegyítik benne a kortárs és nagynevű költőink műveit. Ráadásul "kortalan" szerzőinktől sem csak a nagyon ismert írások kerültek a kötetbe, hanem olyanok is, amiket sokkal kevesebbszer említenek. A kötet kétharmadában kaptak helyet a mai, harminc év alatti költőgeneráció alkotásai, egyharmadában pedig Adytól, Tóth Árpádon át, Kosztolányiig a nagyjainktól olvashatsz.
Ez nem depresszió, ez az, amire készültem.
Ez a szükséges rossz és a járulékos veszteség hibrid utódja.
Akár dagonyázhatnék is benne, de nincs kedvem.
A szükséges rossz titokban a majdleszjobbis-t szereti,
De a legalábbrosszulnemsehogy-t tartja szeretőnek.
/ Kemény Zsófi: Kudarc /
Bevallom, félve vágtam bele, mert rengetegszer éreztem már azt, hogy én egyszerűen nem értem a verseket. Van a költőnek egy víziója, amit megpróbál átadni, én pedig nem tudok ráhangolódni, annak ellenére sem, hogy a szakma egekbe dicséri, s csak bámulok, hogy ez akkor most mi, és mit kéne értenem? Persze mondhatjuk azt, hogy az adott olvasó még nem érett meg a műre, azért nem érti, de szerintem ez butaság. Ha valami jó, az bármilyen életkorban el tud jutni az emberekhez.
Magamat is megleptem azzal, hogy milyen sok verset jelöltem meg az olvasás során kis cetlivel, mert éppen tetszett a mondanivalója, a megfogalmazása, egy-egy kép belőle, vagy szívesen vittem fel idézetként a moly oldalára. Rékai Anett: Örökgyerek és Vass Csaba: Ezek miatt című verse különösen közel került hozzám, ugyanakkor örömmel láttam, hogy két nagy kedvencem, Kemény Zsófi és Veszprémi Szilveszter is felbukkant a lapokon, ráadásul utóbbi egyik verssora adja a címet is, amiért én odáig vagyok, mivel nagyon szeretem Sziszi munkásságát.
A kötet 8 ciklusa 20-20 verset tartalmaz, 112 költőtől, ami azt jelenti, hogy többen is szerepelnek két verssel. Minden etap 14 kortárs, és 6 kortalan verset tartalmaz tájvers, szerelmes vers, gyermekkor, család, fiatalkori identitás, érzések, évszakok, valamint vidék és város témakörökben. Persze több vers több szakaszba is passzolna, de mindnek megvan a maga helye.
Úgy olvastam a Lehetnék bárkit, hogy nem olvastam elődjét, a Szívlapátot, így fogalmam sem volt, mire számíthatok majd, de valahogy sikerült nagyon jól eltalálni a szám ízét. Ugyan volt némi borongós, depresszív érzetem a versektől, de úgy éreztem, sikerült képet kapnom arról, mi foglalkoztatja igazán a harminc előtti korosztályt.
Ahogy felszálltam a metróra, annyi lehetséges
gondolat közül az jutott eszembe, hogy ha két
megálló között, az átmenet fémporos alagútjában
épp ez a szerelvény gyullad ki, vagy épp mellettem
robbantja fel magát valaki, mi marad utánam.
/ Bende Tamás: Mi marad /
Habnak érzem a tortán, hogy arra is figyeltek, a kötet illusztrátora szintén harminc év alatti alkotó legyen, s Locsmándi Mátyás szerintem kimondottan jó érzékkel alkotta meg a rajzokat a költemények mellé, remek szimbolikával dolgozik. Nekem legalábbis nagyon tetszettek a művei, és örömmel töltött el, hogy ilyen apró részletekig figyeltek mindenre ennek a kötetnek a szerkesztésekor.
Összességében szerettem ezt a kötetet, megkapó alkotásokat találtam benne, és kedvem lett a Szívlapátot is útba ejteni. Nem mondom, hogy rendszeres versolvasóvá fogok válni általa, de olyan kezdőknek, mint én, akik ritkán olvasnak verseket, de érdeklődnek a kortárs költőink iránt, esetleg szeretnének ritkábban előbukkanó verseket olvasni nagyjainktól, azoknak gondolkodás nélkül nyomnám a kezébe. :)
Túl kicsi vagyok még a múlthoz, a jövőre emlékeztess kérlek.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!
Oldalszám: 292
Illusztrálta: Locsmándi Mátyás
Megjelenés éve: 2020
ISBN: 9789634105909
Fülszöveg:
Antológiát szerkeszteni annyit tesz, mint virágcsokrot kötni. Majdnem szó szerint is, mert az anthosz azt jelenti: „virág”, a lego pedig: „gyűjteni”. A Lehetnék bárki című versgyűjteményben száztizenkét magyar költő százhatvan verse olvasható, szóval egy mezőnyi költemény van itt bokrétába szedve.
És hogy mi köti össze őket? Elsősorban az, hogy mindegyik vers a költők harmincéves kora előtt született. Az antológia kétharmadában a mai húszas éveit taposó generáció versei szerepelnek, az egyharmadában pedig már köztünk nem élő költők művei. Közöttük vannak Adytól Vörösmartyig a nagy régiek, és 20-21. századi költők is, mint Juhász Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Petri György, Térey János és Weöres Sándor. A válogatás egyik szempontja, hogy olyan szövegek alkossák az antológiát, amelyek utat találhatnak a fiatal olvasókhoz, mint a Szívlapát versei, de az olvasók azt is láthassák, milyen a mai legfiatalabb költészet, és milyen utakon jártak húszas éveikben a nagy elődök.
Az antológia nyolc tematikus ciklusa mutatja, hogy az olyan témák, mint a szerelem, a család, a város vagy a természet, összehozza a régi és az új költőgenerációkat, de az is tisztán látszik, mennyi úton-módon jelenik meg mindez a művekben, és mennyire másként a korábbi századokban és a jelen költészetében. Ahogy a költő mondja: "Szívem most illatzacskó, / lelkem illatház: / ez a sok illat engem / hogy megbabonáz…" (Babits Mihály), hiszen „…a sugárutak mentén hokibotok virágzanak” (André Ferenc).
A verseket a Szívlapát antológia szerkesztője, Péczely Dóra válogatta. A borító és a versekhez készült rajzok Locsmándi Mátyás munkái, aki szintén a huszonévesek csapatát erősíti, és ez az első könyv, amelyet illusztrált.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése