Laura Agustí: Egy macska története

Az Egy macska története ismét egy olyan kötet, ami a borítójával fogott meg, majd amikor belenéztem a külföldi kiadásba, se megláttam, milyen csodaszép illusztrációk tarkítják, már tudtam, hogy nekem ez egyszerűen KELL, még akkor is, ha nem vagyok kifejezetten macskabolond.

Gyakran látjuk, hogy az emberiség két táborra szakad, a kutyásokra, meg a macskásokra, s ha teljesen őszinte akarok lenni, én bizony mindig a kutyás oldalra húztam. De akkor miért is akarok elolvasni egy macskás könyvet? Ha van is, amit jobban preferálok másnál, azért minden állatot szeretek, így aztán a macskákat is, csupán látom azokat a tulajdonságaikat, amik miatt tudom, hogy nem lennénk jóban. :D

Egy ismerősöm egyszer azt mondta, a macskák önzőek, önfejűek és makacsok, te pedig nem bírod a konkurenciát. Nos, ez a kijelentés azért némileg túlzó, de tény, hogy a macskák mindig is kevésbé álltak közel hozzám ezen tulajdonságaik miatt (miközben a lélekállatom tuti egy macska lenne, s gyanítom, korábbi életeim egyikében is macska lehettem :D). Ez a kötet azonban annyira megkapó borítóval és belívekkel rendelkezik, hogy egyszerűen kihagyhatatlan volt, ráadásul mindig szeretem bővíteni az ismereteimet, s ez nem árt macskafronton sem. :)

Amikor egy állat az életed szerves részévé válik, a végsőkig elkísér téged, és amikor már nincs többé, a pigment, amely örökre a bőröd alá ivódott, jelenlétté változtatja a hiányát.

Az Egy macska történetéről jó tudni, hogy nem regény, inkább egy vegyes művészeti album, melyben a vezérszál a macska, mint mindenhol jelen lévő téma, így aztán kapunk a szerző életútjából, élete során az állatokhoz, és legfőképpen a saját maga gondozta élőlényekhez való viszonyáról, de tele van macskás kultúrtörténeti elemekkel is. Olvashatunk arról, hogy egyes kultúrák miként viszonyulnak a macskákhoz, milyen jelentős művészeti alkotásokon találkozhatunk macskákkal, vagy éppen érdekességeket az egyes fajokról is.

Emellett több olyan oldal is helyet kapott a kötetben, melyek általános tanácsokat, tippeket tartalmaznak például a cicák gondozásához, vagy ha idővel egyszerre két macskát tartunk, esetleg, ha a macska mellé kutya kerül, de arról is ír, hogyan könnyítsük meg öreg állatunk mindennapjait, s mi jellemző rájuk ilyenkor.

A macskák nem emberként, hanem őket szolgáló óriásmacskaként gondolnak ránk, és az alatt az idő alatt, amelyet velünk töltenek, valójában minket vizsgálnak – így tanulják meg, hogyan érjék el, hogy azt tegyük, amit akarnak.

Talán ilyen részleteket megosztva már érthető, hogy miért is neveztem vegyesnek, hiszen tényleg mindenről szó van benne, ami macska, a szerző személyes élményeitől kutatásain át, hisz számára a művészet, főleg a művészetekben megjelenő macskák az egyik szenvedélye, s érezhetően rengeteget tud is mindezekről, amit nem rest megosztani a kíváncsi olvasókkal sem.

Mindeközben rengeteget olvashatunk Hékásról, a kötet borítóján is szereplő sziámiról, aki Laura felnőtt életének első, saját állata volt. Rengeteget mesél közös élményeikről, az együtt töltött évekről, s arról is, mi várt rá, amikor bundás barátjának öregkori betegsége miatt útjaik elváltak egymástól...

A kötet egyébként nincs fejezetekre tagolva, lassan csordogálunk csak előre Laura életében, ami nincs unalmas apróságokig részletezve, kivéve, ha macskákról van szó. Ilyen módon bárhol abba lehet hagyni az olvasását, ugyanakkor előre szólok, hogy ez meglehetősen nehéz lesz, mert viszi előre az embert a rengeteg szép kép, és a kedves, gördülékeny mesélés.

Az a sziámi macskák egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy életük során egészen megváltozik a bundájuk. Hófehéren születnek, szinte mintha albínók lennének, leszámítva néhány szürke foltot, amely a test leghidegebb részeit tarkítja: a pofát, a farkat és a lábakat. Az évek múlásával a hőfehér bunda barnává sötétedik, a szürke részek pedig feketévé válnak. A születéskor megfigyelhető színek egyike sem marad ugyanolyan, és ebből a fokozatos, állandó változásból lehet következtetni a macska életkorára – éppúgy, ahogy idővel az én hajam is kifehéredik.

A kötet erőssége - szerintem - nem magában a leírtakban található, hanem a külalakban. Persze szép gondolatokkal van tele, de sokkal jobban hat az érzékeinkre mindaz, amit a szerző megrajzolt. Tényleg minden egyes oldalon találhatóak kisebb-nagyobb illusztrációk, melyek többsége Laura életéből származik. Így aztán lerajzolta, hol élt gyerekként, milyen volt az utca, milyen állatok vették körül, de életképeket, növényrajzokat, művészeti alkotások gyors skicceit is tartalmazza, illetve nagyrészt állatokkal találkozunk benne (madarak, kutyák, macskák).

Nagy igényességgel készült kötetről beszélünk, ami masszív keménytáblát és csodaszép előzéket kapott, a borító általam csak "tapizós"-nak nevezett barázdás mintával és bronz színű fényes nyomattal is rendelkezik. A lapok kellemes vastagságúak és finom, selymes tapintásúak, az illusztrációk pedig nem csak fekete-fehér, hanem szinte mindenhol valamilyen színes kiegészítéssel készültek. Elegáns és kimondottan élmény kézbe venni ezt a könyvet akkor is, ha az ember nem egy "őrült" macskarajongó. Kifejezetten szeretem benne a különleges tördelési megoldásokat is.


Összességében én bárkinek szívesen ajánlom, aki szereti a szép könyveket, és/vagy kedveli a macskákat. Cicarajongóknak szinte kötelező darab, szerintem imádni fogják, de mindenki más is, aki szereti az állatokat, a rajzos alkotásokat, és egy érzékeket simogató kiadványra vágyik.

Már a legkisebb macska is valóságos műalkotás.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, IDE kattintva megvásárolhatod a kötetet a kiadó webshopjában!

Kiadó: Helikon
Oldalszám: 156
Eredeti cím: Historia de un gato

Megjelenés éve: 2022
ISBN: 9789636200114


Fülszöveg:

„Állítólag az állatok érzékelik, ha nem vagyunk jól, ilyenkor ösztönösen a nyomunkban maradnak, hogy megvédjenek minket, és ez a macskákra hatványozottan igaz. Ahányszor csak megbetegedtem, Hékás nem mozdult mellőlem. Ha pedig szomorú voltam és kicsordult a könnyem, Hékás sietve lenyalogatta az arcomról a bánatot, mert tudta: rózsaszín, érdes nyelve elég ahhoz, hogy egy pillanatra megfeledkezzem a világról.”

Vajon mi teszi olyan különlegessé a macskákat? Miért nyűgöz le annyi embert eleganciájuk, közömbösségük és gőgös viselkedésük? És hogyan képesek segíteni nekünk, embereknek megküzdeni a szorongással, a magánnyal és a szomorúsággal?

Laura Agustí spanyol grafikus meseszép illusztrációkkal teli könyvében saját élettörténetét mondja el, amelyben gyermekkorától kezdve kitüntetett szerep jutott az állatoknak – különösen a macskáknak. Laura Barcelonába költözve vette magához Hékást, a nehéz természetű sziámi macskát, akivel tizennyolc éven át osztotta meg az életét. S miközben különleges és érzelmes kapcsolatukról mesél, Laura elénk tárja a macskákról szerzett gazdag tudását is: kiderül, miért ihlettek meg annyi művészt az ókori Egyiptomtól kezdve a modern festészetig, hasznos tanácsokkal szolgál a macskatartásról, és azt is megtudhatjuk, miként dolgozható fel szeretett állatunk elvesztése.

Kötelező olvasmány a macskák szerelmeseinek.

Ismerkedjetek meg a Helikon kiadó által nemrég megjelentetett Egy macska történetével! Ebben a gazdagon illusztrált könyvben Laura Agustí élettörténetét ismerhetitek meg, aki gyermekkorától kezdve állatokkal vette körül magát, aztán magához vette Hékást. Tartsatok bloggereinkkel ezen a macskarajongóknak szóló turnén, és játsszatok, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Minden állomáson találtok egy kérdést, amely Laura Agustí könyvéhez kapcsolódik. Keressétek meg a válaszokat, és írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kinek az élettörténetét meséli el Laura Agustí?

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ KLUB

01.25.   Booktastic Boglinc
01.27.   Hagyjatok! Olvasok!
01.29.   Könyv és más